Tour du Mont Blanc túra 2022 6.nap

Szep.3. Szombat.  Champex Lac, Svájc - Le Tour, Chamonix, Franciaország (27 km)

Egész éjjel szakadt az eső. Most reggel 6 óra van. Borult az ég, a felhőket szinte meg lehet érinteni, olyan alacsonyan vannak. A kemping lakói ébredeznek. Én is kibújok a sátramból. Már fel vagyok öltözve, rövid nadrág, polár pulcsi, esőkabát. Tegnap este így bújtam be a hálózsákomba, mert hideg éjszakára számítottam. Az összes váltó ruhámat kitettem még a hotelben. Gyakorlatilag annyi ruhám maradt, amennyi rajtam van. Sátramat szétszedem, úgy vizesen összecsomagolom, belerakom a hátizsákba. Reggelizni nincs kedvem. Nincs is nálam semmi más, mint a sajt, egy fél bagett, néhány műzli szelet. A kempinben az étkezési lehetőség nulla, leszámítva azt, hogy a recepción lehet kapni egy-két apróságot. Kicsivel 7 óra után elindulok. A mai tervem, hogy eljussak a Col de Balme-ra.

Az idő kezd tisztulni, már nem esik. Csak három ember lézeng az ösvényen előttem, őket hamar elhagyom. Egyenlőre egy völgyben, erdőben haladok. Az erdő megszűnik, az ösvényből aszfaltozott út lesz, házak mellett visz el. Azután megint erdő. Nyugalom és csend. Sehol senki. Eszembe jut a Dzsungel című film, ahol a srác eltéved és pár nap múlva ugyanazon a helyen találja magát. Itt ilyen biztosan nem fordul elő, mert nagyon jól ki van táblázva az útvonal. Eddig szinte vízszintesen haladtam, de most elkezd emelkedni az ösvény. Az eső is rákezd, lehet megint esődzsekit húzni. Beállok egy fa alá, hogy ne érjen annyira. Itt az ideje, hogy egyek valamit. Két db műzliszelet jó lesz reggelire. Az eső eláll, újra napsütés, mehetek tovább. 

Érdekes és buja az aljnövényzat

Mellettem jobb kéz felől egy szűkebb völgy, (ne magyarországi léptékkel gondolkodjunk) itt még valószínűleg esik, mert dupla szivárvány tűnik fel. Nagyon megörülök neki, égi jelnek tekintem, a mai napom sikeres lesz. Mögöttem jön egy srác, mutogat a szivárványra, hogy észrevettem-e. Hát hogyne! Bevárom, együtt megyünk tovább. Ő Hollandiából jön, ez a 8. napja. Szereti a hegyeket, sajnos otthon ezt nem tudja élvezni. (Hollandia legmagasabb pontja 322 m!). Ebből a szempontból mi magyarok valamivel szerencsésebbek vagyunk. Az út igen meredekké válik. Kérdem, hogy hol vannak a botjai? Hát ő most azt a challenge-t találta ki, hogy bot nélkül csinálja végig. Elment az eszed ember? Kinyírod a térdeidet! Ráadásul hatalmas zsákja van. Itt a meredek szakaszon egyre többször megáll, nem nagyon bírja. Én a botjaimmal tolom fel magam, segítek a lábaimnak, neki ilyen segítség nincs. Én így sokkal gyorsabban haladok, mint ő. Egy idő után nem várok rá, elbúcsúzom, megyek a saját tempómban tovább. 

Már 1800 m magasan járhatok, az erdő fokozatosan eltűnt. Nyílt terepen megyek egy hegyoldalban, alattam kezd előtűnni a Rhone folyó völgye. Szélesen terül el, közepén egy ezüst csík, a folyó. A távolban látszik a Genfi tó egy darabja. Az eső elkezd szitálni, kénytelen vagyok esőkabátot felvenni magamra. Hamarosan egy tanyához érek, több tehén is legelészik a közelben. Az épület mellett asztalok, padok vannak kihelyezve és egy szöveg, hogy nyugodtan megpihenhetsz, ehetsz, csak annyit kér a gazda, hogy vegyél nála valamit. Úgysem reggeliztem, megnézem, hogy mi kapható. Úgyis esik az eső, legalább nem kell áznom. Belépek a házba, döngölt föld padlója van, belül is asztalok, pult. Többen is vannak bent, jó a hangulata az egésznek. A pulton hatalmas sütemények. Na ez pont jó is lesz reggelire. Kérek egy narancslevet és egy pear pie-t, azaz körtés pitét. Az egész 10 Euróba kerül. A süti alja nagyon finom linzer tészta rengeteg vajjal, tetején félbevágott körték sorakoznak. Rettentő jól néz ki és az íze is fantasztikus. Jóízűen falatozom, közben alkalmam van körülnézni az épületben. Szerintem kb. 300 évvel ezelőtt épülhetett. Ódon kőfalak, fagerenda födém és tartó oszlopok. A vakolat szalma és sár lehet. Kopott fa lépcső vezet föl a padlásra. Az egész annyira puritán és ódon, de mégis otthonos, barátságos hangulatot áraszt. Kedvem lenne több időt is eltölteni itt, de hajt a kényszer, hogy menni kell. Az eső eláll, tovább indulok. Az ösvény újra emelkedik, bár nem túl meredek. 

A Rhone folyó völgye

A farm mellett a kiülő

Ezermester a tulaj

Ez is a Rhóne völgy, jó időben látszik a Genfi-tó

Úgy 2 km múlva érek el egy hágót, amit az útikönyv nem jelez. 2028 m magasan van. Amint átérek a hágón, sűrű erdőben találom magam. Az út meredeken ereszkedik lefelé, lassan tudok haladni a kiálló fagyökerek elég csúszósak. A fák közül néha-néha előbukkan a Rhóne völgye. A Nap is kisüt, a felhőket magam mögött hagyom. Ahogy ereszkedem lejjebb, a völgy egyre szűkül. Közeledem a Col de la Forclaz hágó felé. Itt van egy fontos átjáró, az országút itt megy keresztül Svájc és Franciaország között. Már hallani is az autók, motorkerékpárok hangját, ahogy erőlködve kaptatnak felfelé a szerpentines úton. Egy óra múlva érem el a hágót (1726 m). Jól esik visszagondolnom az 5 évvel ezelőtti pillanatokra, amikor feleségemmel itt jártunk. Akkor kocsival jöttünk, megpihentünk egy kicsit, nézelődtünk. Itt fedeztük föl a TMB-t bemutató táblát. Így tudtam meg, hogy létezik egy ilyen túraútvonal. Láttuk a túrázókat. El is indultunk az ösvényen egy darabot kipróbáltunk belőle. Hát most újra itt vagyok. Annyi időre állok meg, amíg iszom egy kevés vizet és csinálok pár fényképet. Jó lenne egy kicsit leülni, de ma még hosszú út vár rám. Az éjszakát a Col de Balme menedékházban szeretném tölteni, ami még 3 óra az egyik tábla, 4 óra a másik tábla szerint, bár ez nekem 5 órát jelent.

Hotel a Col de la Forclaz hágónál

Itt is lehet kempingezni, bár senkit sem láttam

Haladok tovább Trient irányába, pontosabban Le Peuty felé. Ereszkedik az út erősen, sok helyen lépcsők vannak. Fél óra múlva érem el Le Peuty-t (1326 m). Szép nagy völgy alján van, csak néhány házból áll. Egy nagy réten sátrak és pár jurta! Ez itt a kemping úgy látom. Nincs recepció, nincs kerítés. Egy közeli házban lehet talán fizetni a szállás díjat, itt kapható étel is. Kis épületben van a WC és a tusoló. Nem nagyon törődők vele, nem túl megnyerő a hely, megyek is tovább. Viszont a látvány innen gyönyörű. A völgy végében egy magas csúcs alatt óriás gleccser tündököl a szikrázó napsütésben.

Col de Balme most 3 vagy 4 óra? 

Függőhíd a sziklafalon

Le Peuty - a kemping jurtával

A következő célpont a Col de Balme hágó (2191 m). Itt van egy menedékház, arra számítok, hogy itt töltöm az éjszakát. Az útikönyvben olvastam, hogy a hágó előtti szakaszon található a TMB legmeredekebb emelkedője. Ha ez így van, akkor most ebédelek egyet. Egy patak parton leülök egy sziklára, előveszem a szokásos elemózsiámat, sajt, bagett, víz. Érdekes, a bagettből még mindig van egy darab, igaz egyre szárazabb, de legalább nem penészedett meg. A sajt szerintem egyre büdösebb, de nem érdekes, már megszoktam. Annak ellenére, hogy nem tudom hűtőben tárolni, elég jól bírja. Előttem fent a magasban a hatalmas gleccser, ennél pazarabb helyet el sem tudok képzelni ebédhez. Gyorsan túl vagyok az étkezésen, majd felszedelőzködöm.

Ezzel a látvánnyal ízesítettem silány ebédemet

Irány az erdő és a meredek szerpentin. Mit is mondhatnék, az útikönyv nem hazudott. Tényleg nagyon meredek ez az út, de úgy érzem, hogy volt azért már ilyen. Ha jól meggondolom 900 m-t kell emelkedni a hágóig, tehát elfér benne egy ilyen meredek emelkedő. Legalább egy órán keresztül tart ez a szerpentines szakasz, nem mondanám, hogy a szívembe zárom. Alig várom, hogy vége legyen. Felérkezem egy széles hegyhátra, az ösvény csak szolídan emelkedik innen. Az erdő fokozatosan átmegy törpefenyőkbe, majd azok is elmaradoznak, marad a fű és szikla. Gondolom, hogy most már hamarosan odaérek, mindjárt meglátom a házat, már csak egy kicsit kell menni. Ekkor lép életbe a

5. szabály: A cél mindig sokkal-sokkal messzebb van, mint ahogy gondolod!

Tehát minden kósza reményt feladok, hogy mindjárt itt lesz. Nem lesz! Menni kell, nem reménykedni. Már egy órája, hogy kaptatok ezen a szakaszon, egyre magasabban vagyok, az eső lába lóg, a szél is határozottabban kezd fújni. Szerencsére eső nincs, bár eléggé felhős az égbolt. Kisvártatva meglátom a házat a távolban. Hál’ Istennek itt van. Ekkor velem szemben felbukkan egy hobó forma srác egymagában. Megszólít, hogy mi a pálya, milyen messze van Champex-Lac. Mondom, olyan messze, hogy kizárt (rule out) dolog, hogy ma odaérj. Visszafelé sorolom az állomásokat, amelyeken végig kellene mennie. Ajánlom neki Le Peuty kempingjét, addig símán eljutsz buddy. Köszöni az útbaigazítást, hogy megfogadta-e a tanácsomat sohasem fogom megtudni. Annyit ő is elmond, hogy a ház még fél óra (lefelé). Fűvel borított hegyháton gyalogolok tovább. A ház nem nagyon akar közelebb kerülni (4. szabály). Végül 50 percbe telik, hogy elérjem a szállást (Refuge de Balme). Újra Franciaországban vagyok!

Tartok a Refuge de Balme felé, bár a ház még nem látszik

Útközben akad látnivaló

Visszatekintés La Peuty felé. Onnan jöttem.

Erős szél tombol a hágón. A ház közelében van egy vízcsap, ebből vízszintesen folyik a víz. A szél fújja így. Szabályosan beesem a ház ajtaján. Az ajtót alig tudom becsukni annyira nyomja a szél. Nincsenek sokan a bárban, hiszen korán van még, csak 3 óra van. Megérkeztem végre! A mai utamnak vége. A pultnál rendelek egy jó forró teát. Lassan szürcsölgetem, élvezem a nyugalmat, a mai túra sikerét. Nézegetem az útikönyvemet, ha esetleg tovább mennék, hol lenne a következő szállás. Ez csak „költői” érdeklődés, úgyis itt maradok. Megyek is a pulthoz, mondom a hölgynek, hogy akkor egy priccset szeretnék ma éjszakára. Legnagyobb sajnálatára nem tud adni semmit, fully booked a ház. Hoppá! Ez eszembe sem jutott, hogy ilyen előfordulhat. Egyszerűen már megszoktam, hogy eddig mindenütt kaptam helyet. Kétségbeesve kérdem a hölgyet, hogy akkor most hol kapok szállást? Nagyon készségesen elmagyarázza, hogy menjek tovább Le Tour-ba. Ott van szálloda. 

Gyorsan ellenőrzöm az útvonalat a kiskönyvemben. Összekapom magam és már itt sem vagyok. Szerencsére ma már nem kell többet felfelé kaptatni, csak lefelé bandukolni. Charamillon felé kell menni egy darabig, ez biztos. Innentől nem a hivatalos útvonalon haladok, hanem egy variante úton. Egy darabig majdnem vízszintes az út. Kis idő múlva elkezd ereszkedni. Egy széles, mély völgy látványa bontakozik ki előttem. Csak nem! Hisz ez Chamonix előttem! Ó Istenem! Hát elértem, újra itt vagyok! Ennyire közel még sohasem voltama célhoz. Nem tagadom, egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Határtalan boldogság száll meg. Megcsináltam! 7 nap alatt meglesz. Holnap akár már az országúton is el tudok gyalogolni Les Houches-be. Tervezgetem a holnapi napot, pedig még ma sem értem el a szálláshelyet. Innentől kezdve szinte repülök lefelé. Nem érzek fáradtságot csak a siker mámorát. 

A völgyben már látszik Chamonix

Egy gleccser a hegytetőn

Az a falu a völgyben Le Tour. Kicsit pihenek.

Ugyanaz a gleccser

Elérkezem Charmillon-ba. Tulajdonképpen egy sífelvonó felső állomása, nincs itt semmi más. Csak hatalmas építkezés és egy fekete tehenekből álló csorda. Szanaszét legelésznek. Még az építkezésre is bementek, bár ott nem tudom, hogy mit legelnek. Gyanúsak nekem ezek a tehenek!  Némelyiknek kis pamacs fityeg a lába között. Hát van itt néhány bika is. Csak úgy szabadon kószálnak. Látok villanypásztort, de ezek kívül-belül kószálnak. Vannak tehenek is. Márpedig a bika védi a háremét. Próbálom kikerülni a csordát, de akkora területen vannak szétszóródva, hogy megpróbálok inkább észrevétlenül átsiklani köztük. Az egyik bika látom, hogy rám mozdult. Szépen elkezd követni. A francba! A hátizsákom piros színű. Próbálok úgy fordulni, hogy takarásban legyen a hátizsák a bika szemei elől. Hiába, szemmel láthatóan a srácot idegesítem. Megszaporázza a lépteit. Én is. Pontosabban futásnak eredek. Jobb félni, mint megijedni. Futok, ahogy csak bírom. Kinézem magamnak a villanypásztor zsinórját. Azon biztosan nem jön át. Már csak azt kell eldöntenem, hogy átugorjam, vagy alatta bújjak. Utóbbi mellett döntök. Símán átférek alatta kúszva. Állatunk rohan utánam, fogy a távolság köztünk. Bármennyire fáradt vagyok, futok. Itt a kötél. Hasra vetem magam, kúszom. Persze, hogy beakad a zsákom egy csatja a kötélbe! Ez nem lehet igaz. Csak el ne szakadjon a madzag. Kicsit visszább kúszom, oldalra fordulok, így alacsonyabb leszek. Kötél kiakad a csatból. Átérek a túloldalra. A bika lelassít, majd megáll a kötél előtt. Úgy látszik, hogy elégedett. A felségterületéről kiűzött. Feltápászkodom és futok tovább, de már nincs értelme. Már nem haragszik.

Még egy óra és lent vagyok Le Tour-ban. Hamarosan találok egy szállodát. Nem túl nagy a mozgás, azaz senki sincs itt. Mindegy, becsöngetek. Egy férfi nyit ajtót. Mondom, hogy szállást keresnék. Válasz: we are fully booked. Na ne! Egyetlen kocsi sincs a szálló előtt, látszik, hogy teljesen kihalt. De azért rendes a manus, mert elmagyarázza, hogy a következő utcánál balra, az utolsó ház a CAF. Fogalmam sincs, hogy mi az a CAF, de biztosan valami szálláshely. Megnézzük.

CAF épülete

Három emeletes alpesi ház áll az utca végén. CAF=Club Alpin Francais. Jó lesz ez nekem. Kultúrált, bár kissé retro hely, de kit érdekel. Tele emberekkel, leginkább az 50+ korosztály képviselőivel. Fiatalok nincsenek. Recepción megbeszéljük a tudnivalókat, vacsi 7 órakor. Cuccomat felviszem a szobába, öt ágy van itt, ebből a három alsó már foglalt. Francba, alhatok fölül. Nem csípem a felső ágyat, ha éjszaka ki kell menni, nehéz lekászálódni. Lemegyek a bárba. Oké, most 5 óra, akkor belefér az időbe egy sör. A csapos srác már adja is a csapolt franciát. Isteni ital. Kiülök a teraszra, iszogatom a sörömet és pihentetem a lábamat. Ma is sikerült 27 km-t gyalogolnom. De nem baj, itt vagyok a cél előtt. Már biztos vagyok benne, hogy holnap elérem a TMB kaput Les Houches-ben.

Este 7-kor leülök a helyemre. Itt is a szokásos keresztnévvel ellátott cetlis ültetési módszer van. Asztaltársaim: egy srác Liverpoolból, egy idősebb hölgy - francia és egy idősebb úr – szintén francia. Nevekre sajnos már nem emlékszem. Jön a sajt, mint előétel. Enélkül a franciák nem is tudnának létezni. A kaja szuper, bőséges. Semmi panaszom sem lehet a francia konyhára. Desszert is van. Közben jót beszélgetünk. Az angol mondja, hogy életében most először találkozik magyar emberrel. Ő nem a TMB-t csinálja, hanem a Walker’s Haute Route-on fog biciklizni! Ez a túraútvonal a Mont Blanc és Matterhorn között kanyarog, néhol a 3000 m-t is eléri. Ah, milyen jó információ! Erről az útról nem is tudtam. Gondolatban már rakom össze a jövő évi túrámat. Kellemesen elbeszélgetünk még az asztalnál, olyan franciásan, ráérősen. Most igazán lehet élvezni az életet. Imádom ezt a hangulatot! Csodás hegyek között, jó melegben, kellemesen elfáradva, jóllakva idegenekkel beszélgetni. Sok új érdekes információval, storyval gazdagodni. Ez a felnőtteknek szóló esti mese.

Tíz óra felé felmegyek a szobámba, mit ad Isten, az angol srác és a francia úr a szobatársaim. Csak két alsó ágy foglalt, nem három. All right, akkor enyém a harmadik. Rögtön meg is vetem az ágyat, ami abból áll, hogy kiterítem a hálózsákomat. Ezt szoktam meg. A francia úrral próbálok beszélgetni, aki egy büdös szót nem beszél angolul, de erre való a Google Translate. Csak bele kell beszélni a mikrofonba és máris kiírja a lefordított szöveget. Eléggé kínlódás így társalogni, de jobb a semminél. Nem tudom, hogy miért, de ez az idős ember kiönti nekem a szívét, szegényt nagyon megsajnálom. Nemrég veszítette el a feleségét, és ő annyira odalett, hogy megrendült az egészsége. Most próbál talpra állni, ezért jön a hegyekbe. Az angol is befut, még pár szót váltunk, aztán bon soire, good night! A „jó éjszakát” úgysem értené itt senki.

Champex Lac - Col de la Forclaz (16 km)

Col de la Forclaz - Col de Balme 

Col de Balme - Le Tour

<<< Előző     Folytatás >>>