Túrázások krónikája - földön, vízen

Korán reggel, 6 órakor ébredek, ki is bújok azonnal a sátramból. Néhányan már előrébb vannak, mint én, azaz már hajtják össze a sátrat. Ők a koránkelő csoport. Végülis megvan az előnye a korai indulásnak, bár én annál kényelmesebb vagyok. Most szabadság van, nem fogok semmilyen stresszeset csinálni. Megáll az idő, azaz most mindenre van időm, amit munkás hétköznapok közben nem tudok megtenni. 8 órakor indulásra készen vagyok. Kis sorbanállás alakul ki a rámpa előtt, ahol a kajakokat tesszük vízre. Sebaj. Időnk rengeteg van. Ennek ellenére vannak sietős túratársak, akik előre mennek, nem tudom, hogy mi lehet annyira fontos nekik. Én pillanatok alatt teszem vízre a kajakot (sajnos többen nem így vannak ezzel), hogy másokat ne kelljen várakoztatnom. Amikor már vízen vagyok, onnantól kezdve szabadnak érzem magam. Egyedül megyek, nincs társam, még nem ismerek senkit. Az egyedül lét soha nem zavart engem, mert bármikor, bárkivel könnyen megismerkedem, váltunk pár szót, azután mindenki megy a...