CRES sziget kerülés 1.nap (2025.06.04.)

Reggel 5 óra felé hallom az első mocorgást, Geri a legfrissebb közülünk. Rögtön nekilát egy nutellás kenyérnek, - szokásához híven - ami tökéletes junkfood, ezt korábban meg is beszéltük. Tomi is előbújik a sátorból. Megkezdődik a szokásos procedúra, sátorbontás, elpakolás, reggelizés. Így ment ez minden túrán, ezután is így fog menni. Az autókkal beállunk a kikötő melletti fasor egy-egy fája alá, egy hétig most itt kell hagyni a kocsikat, nem állhatnak a tűző napon. Kicsit aggódnak a fiúk, hogy a fűre állunk. Megnyugtatom őket, hogy Horvátországban a legfontosabb, hogy az autód ne legyen útjába másoknak, ha ezt éppenséggel nem a leg-környezetbarátabb módon oldod meg, az sem számít. Ha meg éppenséggel valakinek a parkolóját elfoglalod, az felér egy súlyos testi sértéssel. Szóval a kocsikat sikerült elhelyezni a legjobb módon, így már nyugodtan ballagunk vissza a táborhelyre, ahol már csak a hajóink vannak összekészítve a túrához. Levontatjuk őket a partra, ami kb. 10 m kiskocsizást jelent és a kövekkel borított talajon szépen vízre bocsátjuk a járgányokat. Egy csoportképet csinálok még magunkról, azután mindannyian beülünk a hajókba és elkezdődik a Cres túra 2025.

A fiúk még soha nem eveztek tengeren. Ez kissé aggodalommal tölt el engem. Hogyan fogják majd viselni az állandó hullámzást? Ezek a jómadarak még csak folyókon, tavakon evezgettek idáig. Azon viszont elég sokat, abban nincs hiány. Magamból kiindulva úgy gondolom, hogy jól meg fogják oldani ezt, de várjuk ki a végét. Jelenleg egy hosszúkás öbölben evezünk, de hamarosan kiérünk a nyílt tengerre, pontosabban az Isztria és Cres sziget közötti szoroson kell áteveznünk, ami testvérek között is 6 km széles nyílt víz. Jelenleg az öbölben apró hullámok vannak, de a szorosban még nem tudjuk, hogy mi a helyzet. Mindannyiunkat lenyűgöz a táj szépsége. A parton csipkés fehér sziklák. Jobb oldalunkon magas hegyvonulat fákkal sűrűn borítva, bal oldalon meredek sziklafalak, omlások, hasadékok, vízfolyások által kivájt mélyedések. Az ilyen vízmosások rengeteg kavicsot formálnak a fehér mészkősziklából és amikor elérik a tengert kavicsos partokat hoznak létre. Ezekből lesznek aztán a legcukibb beach-ek. Egy ilyen parton meg is állunk az öböl nyílása előtt, hogy felöltsük magunkra a mentőmellényeket és a spricókat. Átkeléshez mégiscsak nem árt az óvatosság.

Kievezünk a Plomin öbölből, a víz természetesen jóval hullámosabb, mint az öbölben volt. A fiúk, mintha teljesen természetes lenne, simán veszik az akadályt, teljesen hozzáigazodnak a víz mozgásához, aggodalomnak, pániknak semmi jele. Sőt, megy a hülyéskedés, röhögés, nagyon élvezik a fiúk az új élményt. Meglehet, hogy én jobban tartok ettől az átkeléstől, mint ők. Féltávnál válik láthatóvá a világítótorony. Arra kormányozzuk hajóinkat. Közben feltűnik a komp is, nemrég indult el a kikötőből. Egy óra alatt érünk át a szoroson. A hullámok a partközelben valamelyest megszelídülnek. Nem tudunk kikötni a toronynál, mert nincs alkalmas hely. Mindenütt magas sziklák, amikhez nem jó közel menni még ezeknél az enyhébb hullámoknál sem.

Pár percet elidőzünk a világítótorony tövében, majd a hajók orrát Déli irányba fordítjuk és kezdődhet mostmár az igazi Cres kör.

Mivel lassan 2 órája ülünk a hajóban nem ártana egy pihenő. Nem is várat sokat magára a következő kavicsos beach. Ez éppen jó lesz megpihenni kicsit és a reggelit elfogyasztani. Itt jegyzem meg, hogy a még tegnap este megbeszéltük az egyik legfontosabb stratégiát, a pihenőkkel kapcsolatban. Egy óra evezés után 10-15 perc pihenőt tartunk, csak azért, hogy a lábainkat átmozgassuk. Ez nagyon fontos, nem szabad órákig ülni a hajóban. Ez persze nincsen kőbe vésve, a körülményektől nagyban függ. Meglátjuk majd, hogyan tudjuk betartani ezt a szabályt. Visszatekintve lászik a Plomin öböl kijárata, jó messze van.

Reggeli után haladunk tovább part mellett. A fiúk egyik ámulatból a másikba esnek – hiába, nekik ez teljesen új látvány. A víz hol türkiz, hol mélykék, hol zöld színű, persze sohasem ugyanaz, ezen színek különböző árnyalata. A part sziklás, magas, kisebb-nagyobb bemélyedések találhatók bennük. A változatosság gyönyörködtet, nem mondhatom, hogy unalmas lenne. Egy órás lapátolás után a következő megállónk a Plaza Pragajena. Nem egy nagy durranás, nem is kötünk ki, csak megállunk nézelődni. Valami építmény van rajta, még ha a római korból lenne, akkor még azt mondom, hogy okés, de ez inkább Tito idejéből származhat.

Tovább evezünk. Az idő csodálatos kissé szeles, de a hullámok nem vészesek.

Innentől kezdődik egy nagyon széles öböl, legalább 6 km-re van a másik csúcsa. Ha közvetlenül a part mellett megyünk, az jó nagy kerülő lenne. Ha egy egyenessel kötjük össze a két csücskét, akkor pedig jócskán eltávolodunk a parttól, ami veszélyforrás lehet. Mivel kemény srácok vagyunk – és spórolni akarunk az erőnkkel és az idővel – úgy határozunk, hogy a rövidebb utat választjuk, vagyis egyenesen haladunk. A kör túra nem jelenti azt, hogy közvetlen a part mellett kell haladni. A Nap egyre melegebben süt, egyre elviselhetetlenebb a hőség. Talán ennek köszönhető, hogy Geri egyre inkább csöndben van, látszik rajta, hogy valami baja van. Ki kell kötni megpihenni és fürdeni egyet. Ahogy kivontatjuk a hajókat a partra, Geri egy szikla árnyékába húzódik, eldől és elalszik. Tomival eszünk pár falatot. Míg Geri alszik, mi addig kihasználjuk az időt egy kis fürdőzésre. Elsőre hidegnek tűnik – hiába, még június eleje van. Pár másodperc alatt a test hozzászokik a hideghez, így aztán már nagyon jól esik a hideg víz a felhevült testnek. Viszek magammal úszószemüveget, hogy a víz alatt ki tudjam nyitni a szemem, ugyanis itt találhatók általában az igazi csodák. Geri felébred, enni nem kér, de látszik, hogy jobban van. Tudjuk folytatni a túrát.

Elvileg egy óra múlva ott vagyunk a kempingben. Sőt, a következő szirt mögött már biztos ott van a kemping. (Ez a két mondat sokszor el fog hangzani az elkövetkező napokban.) Jó másfél óra múlva kötünk ki a Kovacine kemping strandján. Hosszan elnyúló fehér kavicsos partja van, amit feltöltöttek még fehér apró szemű kőzúzalékkal is. Csodaszép az idő, a strand teli van fürdőzőkkel, mindenki happy. Gyorsan bontunk egy-egy sört (ami persze a hajóban megmelegedett), hogy igyunk az első nap sikerére. 31 km-t eveztünk, kezdetnek nem rossz, fáradtságnak nyoma sincs rajtunk, kemények vagyunk, mint a kád széle.

Elindulunk a recepció felé, hogy lefoglaljuk a sátor helyünket ma éjszakára. A recepcióssal megtárgyaljuk, hogy egy „parcellát” kérünk, és 3 sátrat fogunk rajta elhelyezni, autónk nincs, ugyanis kajakkal érkeztünk. Azt hittem ez meglepő lesz a hölgy számára, de nem tudtuk zavarba hozni. Mindenre van megoldás, ha jól emlékszem 77 Euróval meg is ússzuk ez egészet, ráadásul a parcellánk közvetlen a part mellett van. Ez nagyobb királyság, mint amire számítottam. Gyorsan berendezkedünk a helyünkön, kajakokat kézben felvisszük, kicsomagolás, sátor felállítás. Majd egy jó tusolás.

A kempingből indul egy „kisvonat” Cres városba (kb. 3 km a távolság, oda-vissza 5 Euro/fő). Du. 6 óra felé indulunk be, ez a mai nap kulturális része, és természetesen egy vacsorát is el kell fogyasztanunk még. Kb. 10 perc alatt érkezünk be Cres kikötőbe. Innen pár percnyi járásra van a város központja, amely zsúfolásig van éttermekkel, bárokkal. Kiválasztjuk a megfelelő éttermet, ki-ki megrendeli a fogára való ételt. Finom, de fine-dining adag, azaz a mai elégetett kalóriát biztosan nem fedezi. Így jártunk.

Este 9 felé visszavonatozunk a kempingbe, majd mikor már teljesen besötétedik eltesszük magunkat holnapra. Előttünk a végtelen tenger mozdulatlanul nyújtózik, a horizonton Isztria sziluettje még halványan dereng.

<< Előző  -  Következő >>