CRES sziget kerülés 2.nap (2025.06.05.)

Reggel 5 órakor bújok ki a sátorból, én vagyok az első. Csendben – hogy fel ne ébresszek bárkit is – lemegyek a tengerpartra nézelődni. A víz tükör sima (még ilyenkor). A Nap már felkelt, szerencsére még a hegyek mögött van, de érezhető, hogy ma is meleg lesz. Isztria partjai elég jól kivehetők, sőt még a Plomin öböl torkolata is látszik, ahonnan tegnap jöttünk. Itt a jó alkalom egy kis mozgásra, megcsinálom a szokásos reggeli tornámat, ami főleg hasizom erősítő és egyéb nyújtó gyakorlatokból áll. Itt jegyezném meg, hogy az ilyen túrák alkalmával nem árt, ha nap végén egy jó 10 perces nyújtást csinálunk. Vagy reggel, ha már este lusták voltunk rá. Jó néhány percig elnézelődök a parton, minden olyan idilli most.

A Kovacine kempingről annyit, hogy bárkinek szívesen ajánlom. Nem drága és nagyon jól felszerelt, a mosdók patyolat tiszták, igazi európai standard minden. A sátor parcellák is árnyékosak. Jobbat kívánni sem lehet.

6-kor már a fiúk is felkelnek. Mindenki pakolászik, a reggeli rutin feladatokat végezzük. 8-ra már mindegyik hajó a vízparton hever, bepakolva, már csak meg kell tolni és a vízen is van. Beszállás. Irány a Valun öböl túlsó csücske. Már este megegyeztünk abban, hogy nem megyünk az öböl partja mentén, mert az plusz 15 km-t jelentene és látnivaló pedig nemigen van. A csücsök 6 km ide, ami egy órás evezést jelent. A szél egy kicsit megélénkül, de ennyi kell. Keményen lapátolunk a nyílt vízen, reggel még van kalória bőven. Jobbra – ahogy távolodunk a parttól – feltűnik újra az Ucka hegység, ide látszik a Vojak csúcsa (1400 m magas). Szűkebb hazám, Opatija fölött magasodik. Jól esik látni.

Egy óra múlva érjük el az öböl csücskét. Ekkor jelenik meg szemből a Jadrolinija gyorsjáratú katamaránja , valószínűleg Cres városába tart. Pár száz méterrel távolabb húz el mellettünk, akkora hullámokat gerjesztve, hogy a fele sem tréfa. Erre bizony rá kell fordulni, ugyanis a hullámok átbuknak, olyan magasak. Megállunk, várjuk, hogy a hullámok ideérjenek. Hál’Isten addigra veszítenek erejükből, már nem tarajosak, így nem jelentenek veszélyt. Az ember ilyenkor döbben meg, hogy nem csak a természet képes nagyot alkotni, hanem az ember is. Gratulációm a mérnököknek!

 

 

Végre elérjük az öböl túlsó csúcsát. Ahogy megkerültük a szirtet, az időjárás kezd egy kissé zordabbra fordulni. Az ég homályossá válik, a napfény már nehezebben hatol át a párarétegen. A szél kezd megerősödni, hullámokat gerjesztve, amelyek már dobálják a hajót. Hamarosan meg kell pihennünk az egyezményünk szerint. Találunk is egy cuki helyet, ahol megpihenhetünk és elfogyaszthatjuk szerény reggelinket. Innen már látszik a következő megállónk, a Hrid Zaglav világító torony, ami egy kis szigeten épült, hogy a szigetnek van-e neve, az nem derült ki.

Kifutunk a védett kis öblöcskéből, megcélozzuk a világító tornyot, ami kb. 3 km-nyire van. A hajókat egyre jobban dobálják a hullámok, szerencsére teljesen szemből jönnek. A 3 km-es távot hamar legyőzzük és kikötünk a sziget É-i partján, ami nem is annyira egyszerű a hullámok és a sziklás part miatt. Sirályok tömege kering a fejünk felett. Látszik, hogy pánikban vannak, nem sok kajakost láthattak életükben. A világító torony épülete elhagyatott, az ablakait még Milosevic idejében lophatták ki. Azt figyelem, hogy talán valamelyik sirály berepül rajtuk, de nem. Úgy tűnik, hogy a sirály szárnyának fesztávja nagyobb, mint az ablak szélessége, ergo nem tud berepülni. Valahogy Hichkok jut eszembe, a Madarak című filmje. Nem csodálkoznék, ha megtámadnának, persze a fiúkkal biztosan visszavernénk a támadást. Mint mondtam – kemény gyerekek vagyunk.

A szigetet meglepően sok fajta virág borítja. Süvít a szél körülöttünk, körbe tekintve sehol senki, igazán kietlen egy sziget ez. Azt hiszem semelyikünk sem töltene el itt egy éjszakát.

Sziget kipipálva, egy jó fél órás bámészkodás után megyünk tovább. Az időjárás egyre zordabbá válik, a szél még erősebben fúj, a hullámok egyre magasabbak, némelyik már fehér tajtékkal a tetején bukik át. Itt az ideje a hullámvasútazásnak.  Ahelyett, hogy menekülnénk a part felé elhatározzuk, hogy maradunk jó kilométernyire a parttól, mert itt a hullámok magasabbak. – Hát ez nem a Berettyó! – ujjong Geri. Ilyet otthoni vizeken nem lehet tapasztalni. A hajó orra felfut a hullámra, az égnek ágaskodik, majd átbukik a csúcson és a mély hullámvölgybe csapódik fröcsögve. Az utána következő hullámba pedig belefúródik, elöntve a hajó orrát majd’ a beülőig. Ha nem vigyázunk, még a hajóba is bejöhet átcsapva a hullámvédőn. Így hánykolódunk a mélykék vízen legalább egy órán keresztül. A fiúk önfeledten élvezik az új élményt, én azért próbálok a part felé konvergálni a csapatot, arra mégis biztonságosabb. Mondanom sem kell, hogy sem spricó sem mentőmellény nincs rajtunk. Ez nálunk nem szokás. Tudom, hogy néhányan most felhördülnek olvasás közben – és valószínűleg igazuk is van. Nekünk meg szerencsénk – maradjunk ennyiben. Lubenice előtt megpihenünk, megebédelünk.

Pihenő után hamarosan Lubenice híres strandja tűnik fel mellettünk először, azután fenn a sziklán Lubenice városka. Volt egy kósza gondolatom, hogy fel kellene gyalogolni a városba a strandról, de azt hiszem ez most nem fog menni. Ehelyett inkább evezzünk tovább a híres-nevezetes Kék-barlag (Plava Grotta) felé, ami már next door, ahogy a ködös Albionban mondják. Hamarosan fel is tűnik a zárt öböl, az oldalában néhány lyukacskával, amelyikben valahol ott van a Kék-barlang. 

Befordulunk az öbölbe, így a hullámok már oldalról támadnak. Egyre jobban kell figyelni, hogy ne csapjanak át a beülő peremén. Tomi és Geri megússzák, én sajna egy nagy hullámot bekapok, a hajóm félig megtelik vízzel. Borzasztó súlya lesz a hajómnak, alig tudom húzni a lapáttal, de mivel kemény csapathoz tartozom, ezért menni fog a partra vergődés. Partot éréskor nem tudok olyan gyorsan kiszállni, hogy még egy hullámot ne kapjak a hajóba. Így jár, akinek nincs fenn a spricója. Kikászálódunk a hajóinkból, kivontatjuk a kavicsos partra, jó messzire a víztől, nehogy egy hullám visszasodorja őket.

A cél a Plava Grotta megtekintése – úszva. Másképpen persze nem is lehetséges. A barlangnak sokkal nagyobb a híre, mint maga a barlang. Ez Horvátországban gyakran előfordul, hogy egy látványosság túl van hype-olva. Beúszunk. A barlang annyira kicsi, hogy már nyomasztó. Mintha egy szűk vájaton kellene bepréselni magamat. Tomi és Geri be sem mernek jönni. Én is enyhe klausztrofóbiát érzek, de a kíváncsiság erősebb a félelemnél. Beúszom a végéig (ami max 10 m), kék színt egyáltalán nem látok. Ám mikor visszafordulok, akkor bizony feltűnik egy csodálatos kék szín a víz alatt. Kár, hogy nem süt be a nap, akkor lenne csak igazán csodás! Most azonban visszafogott ámulatba tudok csak esni. Hát ennyit a Kék-barlangról. Még fotókat sem csináltam. Kicsit üldögélünk, én a vizet meregetem ki a hajóból. Elindulunk.

 

 

Következő megállónk Martinscica kemping, amit 14:40-kor érünk el. Elvileg teljesítettük a mai távot. Persze van még egy opció, de erről később. Legfontosabb most egy jó fürdés. Ennek érdekében használni fogjuk a kemping erőforrásait, még ha nem is fizetünk érte. Milyen jó, hogy nem kocsival, a recepción keresztül jövünk! Senki sem tudja, hogy a kempingben vagyunk. Bármit használhatunk, elvileg ingyen. Még sátrazni is tudnánk, de azért ennyire pofátlanok nem vagyunk. A tusolót viszont lelkiismeret-furdalás nélkül használjuk. Utána pedig az éttermet. Bár, az amúgy is fizetős.

Geri Snitzel Wiener Art eszik, ami a legjobb döntés. Tomi és én Spagetti Bolognese-t, ami a kisunokámnak is kevés lenne, szóval ma éhesek maradunk. Jónéhány órát eltöltünk a kempingben ilyen formán.

Este 6 felé eldöntjük, hogy folytatjuk a túrát még ma a Zeca szigetre. Ez a tervezetben is benne volt, mint opció, ha nem leszünk fáradtak és jó az idő, bla-bla. Szóval egyhangúan megszavaztuk, hogy megyünk és ma vadkempingezni fogunk. A Zeca aműgy is egy frankó hely, legalábbis van egy hosszú homokos! strandja, ami Horvátországban ritkaságnak számít. Ez látványosságnak is jó lesz, hát még aludni! A sziget egy órai evezésre van innen, akkor rugaszkodjunk neki. A Martinscica öbölből kikanyarodván ott is van előttünk a sziget. A tenger kicsit hullámos, de nem annyira, mint délelőtt. Egy óra alatt el is érjük a szigetet. A part mindenütt sziklás, kikötésre teljesen alkalmatlan. Persz ez kit érdekel, mikor ott vár ránk a homokos part. Pár perc alatt fel is tűnik a szép félkör alakú öböl a fehér kavicsos partjával. Várjunk csak! A formája hasonlít a képen látottakra, de hol a homok? Teljesen meg vagyok kavarodva. A fiúk jogosan követelik a homokos partot, ügyvéddel fenyegetőznek, azután önkényesen megállapítanak egy kártérítési összeget, amely igen gyorsan duplájára emelkedik, miután kikötünk és a parton lévő pár szem homok is sirály guanóval van borítva.

Bezzeg, ha ezt a túrát Tomi szervezte volna, akkor itt most lenne homok és a sirályok is külön illemhelyre járnának vagy egyáltalán nem is lennének. És akkor még nem beszéltünk a part mögött elterülő mocsárról, ami nem túl bizalom gerjesztő. Szóval kisebb elégedetlenség lesz úrrá a társaságon. Hol fogunk sátrat verni? A sirályszar tetején a kavicson? Bejárom az egész partot, de sehol sem találok alkalmasabb helyre.

Nincs mit tenni, itt kell megszállni. Este 8 is elmúlt már, muszáj lesz itt éjszakázni. Sátorállítás kavicsos parton. Ez az új feladat. Még sohasem csináltam. A terep teljesen nyitott, szél ellen semmi sem véd. Szerencsére a szél majdnem teljesen elült. Cövekeket leütni? Hova? Kavicsba? Persze! Meg lehet oldani, csak jókora köveket kell rátenni. Szóval megoldottuk. Geri sajna egy homokosabb, ámbátor sirály guanósabb helyre rakta a sátrát, ami egész éjszaka bűzölgött neki.

A hangulatot kissé javította a naplemente látványa, ami csak a mai este adatik meg, mert holnaptól már olyan helyeken leszünk, ahonnét nem látjuk.

Sátrak végre állnak. Szilárdan, biztonságosan. Nem messze tőlünk horgonyoz egy luxus katamarán, hallatszik a jó hangulat felőle. Nem írígykedünk, nekünk is hasonlóan jó dolgunk van. Itt vagyunk mi is, katamarán nélkül is jó hangulatban, szabadon, mint a körülöttünk repkedő sirályok. A naplemente nekünk is ugyanolyan szép.  Nyugovóra térünk. A tenger apró hullámai gyengéden nyaldossák a partot, monoton hangjukkal lassan elaltatják a vándort.

<< Előző  -  Következő >>