Tour du Mont Blanc túra 2022 1.nap

Aug.29. Hétfő Les Houches - Camping le Pontet (19 km)

Hat óra felé ébredek. Mindent összepakolok gyorsan. Ma lesz az indulás. Ma minden kiderül. Hogyan bírom majd a kiképzést. Rettentően koncentrálnom kell, hogy mindent összeszedjek, amit az útra fogok vinni. Semmi sem maradhat itt. Elkezdem bepakolni a felszerelést a hátizsákba. 70 L-es a zsák, minden bele fog férni. Alulra a sátor, matrac, hálózsák, párna. Fölé a ruházat + neszeszer. Fölé az ennivaló + víz. Nem akarom nagyon részletezni a felszerelést, talán majd egy mellékletében ennek a leírásnak egyszer közzé teszem. Szumma szummárum, mire bekerült minden a zsákba elszörnyedtem. Mi ez a sok cucc? A súly legalább 18 kg!! Meg fogok szakadni. És még a Merrell szandálomat is el kellene vinni, ami meg már be sem fér. Azt a zsákon kívülre kötöm föl. Hát mindegy, nem tudok mit tenni, ez van, ezt kell szeretni, ezzel kell közlekednem most egy hétig. Mellettem egy fiatal lány hasonló méretű zsákkal indul útnak. Ha ő elbírja, akkor én is el fogom bírni. A lényeg, hogy az alsó övet jól húzzam össze, így nem a vállamra nehezedik a zsák súlya, hanem a csípőmre. Ok, így jó lesz.

Rendet teszek még az autóban, átgurulok egy másik helyre a kempingen belül. Látom mások is itt hagyták az autójukat mialatt a túrát csinálják. Mivel nincs fa sehol, ami alá be lehetne állni a napsugárzás ellen, takaró ponyvával borítom be az autót. Egy hétig távol leszek, jobb ez így. Felmálházom magam, Polar óra elindítva, mászó botok a kezemben, ruházat rendben. 8:00 Indulás!!!

Fura érzésem van. Ha minden igaz, egy hétig most úton leszek. Nem tudok semmit erről a tájról. Nem ismerek senkit itt. 170 km és 10000 m szintkülönbség vár rám. Nem érdekes, menjünk, haladjunk. Végigmegyek az utcákon a tegnapi útvonalat követve. 

Így kezdődik a TMB

Csak lassabban, mivel most meg vagyok terhelve. Tudom, hogy ilyenkor nem szabad rohanni. Lassan járj, tovább érsz. Ez ilyen körülmények között nagyon igaz mondás.

1.szabály: Aki a hegyen siet, az hamar elfárad!

Tehát szépen baktatok fölfelé, célom a Col de Voza 1657 m (Col=hágó) Egyenletesen emelkedik a terep, a bottal tolom magam felfelé. Ilyen terhelésnél csak lábból dolgozni felelőtlenség, a láb gyors kifáradását eredményezi. Nagyon keményen fel kell használni a karokat is, hogy a lábakat valamelyest tehermentesítsék. Nagyon fontos a botok helyes használata! Az idő melegszik, szépen süt a nap. kb. 10 perc mászás után csuromvíz rajtam a póló. Innom kell! Leveszem a zsákot a hátamról, lepke könnyűvé válnak a lépteim. Jó Isten! Bárcsak így lehetne végig menni az úton, pár nap alatt meglennék vele. De ez csak álom marad, nincs mese, a cuccot vinni kell. Néhányan elballagnak mellettem, látom, hogy őket is megviseli a meredek terep. Hiába fiatalok még, a gravitáció mindannyiunkra egyformán hat. Tovább indulok, egyenletesen rakom a lábaimat egymás után, mint egy gép. Bízom a lábaimban, tudom, hogy számíthatok rájuk. A bakancsom viszont nem a legjobb választás. Ha a zoknim átnedvesedik az izzadságtól, az felpuhítja a sarok bőrét, ez pedig vízhólyagot eredményez. Ha valamitől legjobban tartok, akkor az a vízhólyag. Tönkreteheti az egész túrát. Ezért lazítok a bakancs fűzőjén, így lépés közben a levegő tud áramlani a bakancson belül, ami szárítja a zoknit. Ezek apró dolgok, de nagy befolyásuk lehet a továbbiakra.

Két órás mászással érem el a Col de Voza hágót. Kemény kezdés volt. A hágón keresztül közlekedik a Tramway du Mont Blanc, itt is van megállója, sőt egy kitérője. Innen megy tovább a Nid d’Aigle-re (Sasfészek) 2362 m. A helyi söntésben veszek egy kólát (3 Eur), kell pótolnom a szénhidrátot, energiára szükség van. 

Megérkezem a hágóhoz

A sín tart a Nid d'Aigle felé

Egy szálloda

Befut lentről a vonat

Azután hamarosan a fönti is befut

Több túratárs is érkezik, mindenki pihen egy kicsit, aztán folytatjuk utunkat, ki a klasszik útvonalon, ki egy alternatív úton, ami felmegy magasba. Na, én ezt a lehetőséget kizárom, maradjunk csak a klasszik úton, az most lemegy 1200-ra. Következő célpont Refuge du Fioux. Elég csak annyi, hogy kinézem a következő célpontot és azt követem, a táblák nagyon pontosan mutatják az utat. Az út innen ereszkedik lefelé, erdőn, mezőn keresztül. 

A falvak házai jól szét vannak szóródva

A hágó után erszkedik az út. Kellemes hegyi táj és falvak következnek.

Elérem Bionnassay-t, innen elég sokáig településeken keresztül halad az út. Le Champel, La Villette, La Gruvaz, Tresse követik egymást. Minden faluban van legalább egy kút, ahol ihatok, tölteni tudom a kulacsot. 

Viccesek erre a lakók. Ralentir = Lassan

Távolban a fekvő nő arca

Jól ki van táblázva az útvonal. Eltévedni szinte lehetetlen. 

Tresse után egy széles hegyi patak mentén halad az ösvény. Kb. másfél óra Les Contamines Montjoie. Délután 1 óra, úgy döntök, hogy eszem valamit. 

Patak part

A patak partján vagyok, meglátok két nagy sziklát, az egyikre éppen jó lesz leülni, a másik az asztal. Leveszem a cipőt és a zoknit is, arrébb kiteszem a napra száradni. Jól esik a lábomnak a szabad levegő és a mezítláb járás. Előveszem a bicskát, a bagettet, a sajtot és a vizet. Ez jó kis ebéd lesz így. Kibontom a sajtot, mit mondjak, van egy kis bukéja. Ujjnyi vastag szeletet vágok belőle. Nem mondanám, hogy jóízűen falatozom belőle. Inkább muszájból, mert kell a kalória. Pár perc múlva legyek kezdenek körülöttem keringeni, szállnának rá a sajtomra. Ez jelent valamit. Oké, értem én, hogy Franciaországban vagyok. Mint tudjuk itt sokféle sajt van. Én kértem egy nem büdös fajtát. Mégis megszálltak a legyek és hát én is érzek szagokat. Biztos, hogy nem a bakancsom szaga, az arrébb szárad a napon. Vajon milyen lehet a többi sajt az üzletben, ha ez nem büdös. Mindegy, enyhe undorral megeszem, kenyérrel, vízzel. Utána egy műzli szelet, de csak azért, hogy teljen a gyomrom, kalória nincs benne. Kaja után újra felszedelőzködöm és folytatom az utat.

Contamines egy nagyobb település. Gondolkodom, hogy bemenjek-e majd a centrumba, ha odaérek. Szétnézni, vagy vásárolni. Azután úgy döntök, hogy nincs kedvem igazán várost nézni! Mikor a természet sokkal szebb. A túristaút elhalad a város mellett. Mostmár hamarosan itt kell lennie a kempingnek, ahol a mai éjszakát tervezem tölteni. Eddig jöttem 16 km-t. Nem sok, de nem is akarok ma többet menni. Kezdetnek ez bőven elegendő. Nem célszerű mindjárt az első napon kidögleni. Fokozatosság! Nem szoktam törődni vele, de most nagyon komolyan veszem. Nem szabad hibáznom, mert túl nagy a tét – a sikeres túra.

Látkép a kempingből

Estére már ilyen sokan lettünk

Még 3 km és megtalálom a kempinget. Camping le Pontet. Örömmel tölt el, hogy itt vagyok és nem kell ma már tovább mennem. Megkeresem a recepciót, bejelentkezem, 12 Euro a sátorhely egy személyre. Kérdi a hölgy, hogy szeretnék-e vacsorát és reggelit plusz 20 Euróért. Hát persze – mondom, hiszen így alkalmam lesz megismerkedni a francia konyha egy piciny szeletkéjével. Másrészt nem kell fogyasztanom a saját tartalékomat. A kemping egyébként óriási, bár nincsenek sokan. A sátrak részére külön terület van kijelölve, szép füves, fák csak a terület szélén vannak. Itt telepszem le, mivel itt van árnyék. Órámat megnézem, leállítom a „training session”-t, 19 km-t mutat. WOW! már csak 151 km van hátra! Igazán semmiség. A sátrat összerakom, „megágyazok”. Tengernyi időm van, még csak du.3 óra. Úgy döntök, hogy kimosom a zoknimat, pólómat. A vizes blokk higiénikus, esztétikus, minden működik. Egy kötelet kifeszítek két fa közé, kiterítem a száradni a cuccokat. Este 8-ig biztosan megszárad. Mosás után visszamegyek a recepcióhoz, mellette van a bár és az étterem. A bár most nyitva van, rendelek egy jófajta csapolt sört (7 Eur). Nézegetem a holnapi útvonalat és a mai megtett útvonalat is. Olvasom a TMB könyvecskémet. Sok hasznos info van benne, nagyon részletes térkép, kézzel rajzolva, rengeteg megjegyzéssel. Megyek lezuhanyzom, csak úgy unalomból. Csalódottan veszem észre, hogy a száradni kitett ruhák már árnyékban vannak és már nem is lesz ma több napsütés. Ugyanis 5 óra után a Nap lebukik a hegyek mögé. A francba, így nem fognak megszáradni a ruhák.

Hamarosan befut egy társaság és letelepednek körülöttem. Olasz rendszámú kocsival jönnek, de mind egy szálig román. Ezzel még ellennék, de az óbégatásukat már nem tudom hallgatni tovább. Mint a cigányok hangoskodnak. Ezt a csürhét! Inkább visszamegyek a bárba, iszom még egy sört. 7 órakor nyit az étterem, lehet beülni a vacsorához. Minden asztalon cetliken keresztnevek. Meg kell találnod a neved, oda kell ülnöd. Hamarosan megjönnek az asztaltársaim. Fred Floridából, egy lány Indiából, és Marco Horvátországból. Bemutatkozás pár szóval, azután a fő téma a mai tapasztalatok és a holnapi útvonal terv. Megjön a vacsora, jóízűen fogyasztjuk. Finom is, bőséges is. Még desszert is van. Közben jót beszélgetünk. Marco elhatározza, hogy holnap csatlakozik Fredhez és az indiai lányhoz, akik már ma is együtt jöttek. Engem is invitálnak, de én sem erőltetem a dolgot. Nem akarok senkihez sem igazodni. Sokáig beszélgetünk, már majdnem besötétedik. Asztalt bontunk, visszamegyek a sátramhoz, a román banda még borozgat, néha hangosan felröhögnek. Már nincs sok időtök – gondolom – mindjárt besötétedik, a levegő hirtelen lehűl. Akkor biztosan eltűnnek a sátraikban. Így is történt. Mire elalszom, az egész tábor elcsendesedik. Mindenki készül a holnapi megmérettetésre.  

Térkép 1.nap

<<< Előző     Folytatás >>>