Túrázások krónikája - földön, vízen

Mit ad Isten, reggel öt órakor talpon vagyunk, szinte mindenki felébredt már , az egész tábor felbolydult, ki sietősen tart a mosdók felé (apropó mosdók: ez is megérne eg y misét, de inkább hagyjuk), ki pedig álmosan révedezik a sátra előtt, látszik, hogy nem tudott még elszakadni teljesen az álomvilágtól. Sátrat bontok, mindent gondosan bepakolok a hajó megfelelő rekeszébe. Átöltözöm az evezős ruhámba, természetesen nem a tegnapiba, mert az még mindig vizes. Éjszaka nem tudott száradni, annyira párás volt a levegő. Amint menetkész vagyok, jöhet a reggelizés. Egy májpástétom két szelet kenyérrel, zöldpaprikával, rostos gyümölcslével. Nem sok, de nem is kívánok többet. Valahogy a kajálás nem érdekel. Gergővel elsütünk egy-két ízetlen tréfát és megállapodunk, hogy mostantól kezdve minden körülmények között együtt maradunk. Én sem megyek előre, nincs értelme a hajtásnak. Ez nem verseny, ez túra. Azért vagy itt, hogy élvezd, nem azért, hogy szenvedj. A legfrissebbek most eregetik vízr...