Túrázások krónikája - földön, vízen

Reggel 5-kor ébredtem. Mint a villám, úgy másztam ki a hálózsákból, ugrottam ki a kocsiból. Uram Jézus! Ezek már felkeltek és pakolásznak. Egyesek már a sátrat is lebontották, éppen a reggelijüket eszegetik. Geri is a kis kemping sámliján üldögélt és szerénynek mondható reggelijét készítette. Lóhalálában összerámoltam a cuccaimat, a kocsiból átpakoltam a szükséges dolgokat a hajóba. Mindent rendszereztem még egyszer, nehogy valami itt maradjon. Kutyafuttában bekaptam pár falatot reggeli gyanánt. A kocsival kihajtottam a kemping területéről és az étterem előtti parkolóban állítottam le egy fa alatt. Visszagyalogoltam a kempingbe, Geri már eltűnt, itt hagyott. Persze nem beszéltük meg, hogy együtt megyünk. A hajómat lecipeltem a partra, hatalmas terméskövekkel van kirakva, alig találtam megfelelő helyet a hajó vízre eresztésére. Térdig gázoltam a csúszós kövek közé, egyensúlyozva a 60 kg-os hajóval. Egy nagyobbacska kőre álltam, innen másztam be a kajakba. Végre vízen vagyok! Hatalmas...

Indulás előtt Sukorón Előző nap mindent beraktam a kocsiba, kajak fönn a csomagtartón, erősen lekötözve, baj nem lehet. Útvonal megtervezve, cím tuti. Délelőtt kilenckor gördültem ki a garázsból, teljes menetfelszereléssel, és izgalommal teli. Remélem nem hagyok itthon semmit, gondolattal indultam el. M6-on Bajáig, Bácsalmás érintésével a Bajmoki határátkelőn léptem át Szerbia területére. Bácska Topoján megálltam egy pánzváltónál, ahol 50 Eurót váltottam Dínárra. Utamat innen Belgrád felé vettem az A1 autópályán. Jól lehetett haladni, azonban a fizető kapu előtt több kilométeres sor torlódott össze. Negyven perces araszolgatással jutottam el a kapuig, az autópálya díj nem volt vészes. Elhatároztam, hogy nem a Belgrádot elkerülő szakaszon megyek tovább, hanem átverekszem magamat a városon. Nem bizonyult jó döntésnek, ugyanis borzasztó dugók alakultak ki, mivel éppen a csúcsforgalomban sikerült beérnem. Sebaj, a navigáció segített, kicsi mellékutcákon bóklászva nagy nehezen kikecme...

64. Nemzetközi Dunatúra (Tour International Danubien)  Szerb szakasz, Szendrő – Kladovo között,  2019.08.03 – 2019.08.08. A túra, amely majdnem megváltoztatta az életemet. A túra gondolatának csírái a 2017-es évre nyúlnak vissza. A Csillagösvény utazási irodával voltunk feleségemmel először a Vaskapu-szorosnál. A Djerdap erőműtől busszal jöttünk vissza Magyarország felé a Duna mentén a szerb oldalon. Lélegzet elállító tájon kanyarog az út, hol magasan, hol a folyó szintjén. Meredek sziklafalak tövében vagy éppenséggel az oldalába vájt úton halad a busz. A Duna hol keskenyebb, hol tengerré szélesedik. A víz itt zöld színű, kissé arrébb már acélkék, majd sötét szürkére vált. Galambóc vára tűnik fel a parton, az út a sziklába vájt alagúton megy keresztül. Az utazó egyik ámulatból a másikba esik, már aki fogékony a természet alkotásainak szemlélésére. Ide vissza kell jönnöm! Ezt legalább még egyszer látnom kell az életben. Ilyen csoda nem sok adódik a természetben...