Tour du Mont Blanc túra 2022 4.nap

Szep.1. Csütörtök  Courmayeur, Olaszország – Camping des Glaciers, Svájc (30 km)

Courmayeur-ből a Val Ferret felé

Ötkor már fenn vagyok. Google fordítóba előre beírom a szöveget, amit elő akarok adni a házinéninek. Tusolok mégegyet. Öltözködés, összepakolás. 7:30-ra beszéltem meg a reggelit a házinénivel. Pontosan érkezem az étterembe. Nagyon kúltúrált, bőséges, svédasztalos reggeli már ki van készítve a megbeszélt időre. A házinéni most nincs sehol, helyette egy középkorú hölgy, a recepciós mutatkozik be. Ilyenkor ő van szolgálatban. Vele van egy hasonló korú férfi, Giovanni kertész ruhában. Ő a mindenes. Beszélgetünk. Mutatom a telefonon az előre megírt szövegemet olaszra fordítva. A hölgy teljesen természetesen mondja, hogy nincs semmi akadálya, szoktak megőrzést vállalni. Istenem! Akkora kő esett le a szívemről, hogy még a hegyek is beleremegtek. Nagyon jó kedvem kerekedik. Dícsérem a szállodát, hogy milyen szép a fa enteriőr. Nagyon jól esik nekik a dicséret, annál is inkább, hogy ez mind Giovanni műve. Gratulazioni! Reggeli után a hölgy hoz egy műanyag zsákot, hogy ebbe tegyem a cuccot, elrakják majd a kamrába. Rendben. Jó 4 kilónyi ruhát hagyok ott. Remélem, hogy nem lesz rá szükség. Majd kiderül. A hátizsákom jóval kisebb lesz, és a súlya is most már baráti. Boldog vagyok. Elköszönök a háziaktól. Nyolc után kicsivel elindulok.

Most nem a TMB appot követem, hanem a Google Maps alkalmazást. Tulajdonképpen a Val Ferret alján kell végig mennem aszfaltozott út mentén. A célpont Entréves, Lavachei és a Rifugio Elena (2062 m). Lavacheitől már hegyi ösvényen kell felbaktatni. Összesen 16 km, ebből 12 km sík terep. Nagyon gyorsan tudok haladni. Átmegyek a városon, leginkább a régi városnegyeden. Csak a folyó mentén kell haladnom, az kivezet a városból, egészen a MB alagútig. Itt látom a sorbanálló autókat. Örülök, hogy nekem ezúttal nem kell itt lennem. Elég volt a szombati 2 órás araszolás.

Az alagút előtt várakozó autók

Innentől fordul az út a Ferret völgybe. Egy óra alatt 4 km-t teszek meg, ez azt jelenti, hogy délután 1 óra körül leszek az Elena menedékházban. Csodaszép a táj. Négyezresek tornyosulnak balról, jobbról alacsonyabb hegyek emelkednek. A Ferret völgy végig természetvédelmi terület, ezért szállodák nincsenek, két kemping és kisebb panziók találhatók. Házak is elég gyéren épülhetnek errefelé. Viszont sportpályák, kerékpárút, gyalogösvények, piknikező parkok, golfpályák bőven vannak errefelé. A völgy alján folyócska rohan a város felé. Eleinte kétsávos az út, majd 6-7 km után egysávosra szűkül. Nem igazán az autósokra gondoltak. Inkább túrázz, kerékpározz! Elhaladok egy gyönyörű kemping mellett. Grandes Jorasses a neve. Utánanézek, mi is ez a név. Hoppá! 4200 m-es hegy. Hát errefelé található egynéhány ilyen. Az út folyamatosan emelkedik, de enyhén. Jó iramban lehet haladni. Kocsi forgalom szinte nulla. Elérek az út végéhez, itt egy puccos étterem található. Úgy látom, hogy elég sok hátizsákos betér ide.

A Ferret völgyben ilyen út vezet

Ez egy szuper kemping. Mindenkinek ajánlom.

A kemping bejárata

Végig nézhettem a MB tömb összes gleccserét

Ez a folyócska is maga a csoda

Felhőben a Grandes Jorasses csúcsa

Az út végén már csak egy sáv van

Hegyi ösvény indul fölfelé az Elena házhoz. 400 m-t kell felfelé kaptatni. Mindegy, most még jó erőben vagyok. Gyönyörű látványban van részem. Egyre újabb gleccserek kerülnek elő, ahogy haladok felfelé. Visszatekintve a Ferret völgyre meg kell állapítanom, hogy idáig ez a legszebb szakasz. Ide még legalább egyszer visszajövök az életemben. A Grand Jorasses is egyre jobban kibontakozik innen föntről. Megállok egy kicsit pihenni. Leülök szemben a hegyekkel és csak bámulom őket. Kár, hogy sietnem kell. Jó lenne még itt maradni! De a kényszer, hogy minél nagyobb utat ma megtegyek, nem hagy békén. Egy óra körül érem el az Elena menedékházat. Kellemetlen hideg szél söpör végig a ház teraszán, ezért beljebb húzódom. Kérek egy Sprite-ot, lassan komótosan iszom, hogy minél tovább ülhessek bent. Most látom csak, hogy az aszfalt út feljön idáig. Kényelmesebb lett volna, de így is jó. Lassan indulnom kell.

A Rifugio Elena menedékház

Újabb 500 m szintkülönbség vár rám. A Grand Col Ferret (2537 m) hágó. Ez választja el Olaszországot Svájctól. Nekiindulok, elég erős az emelkedő. A Ferret völgy most bontakozik ki igazán! Szinte Courmayeur-ig ellátni. Előttünk pedig a MB sziklatornyai, már úgy érzi az ember, hogy szinte egy magasságban van velük. Az időjárás kellemes, már-már kezdi égetni az arcomat a napsütés. A kézfejemet is kenni kell naptejjel, mert látom, hogy vörösödik. Az ösvény kíméletlenül kaptat felfelé. Izzadok, mint egy ló, sapkát mélyen a szemebe húzom, nehogy lekapja a fejemről a szél. Már látom a hágót, mikor velem szemben feltűnik egy málhás ló, fiatalember vezeti kantáron. Szegény pára jól meg van rakodva hátizsákokkal. Vannak ilyen túrázók is. Lovat fogadnak, mások „serpát”. Hát igen… Ez a nagyúri, kényelmes verziója a túrázásnak. Már csak a hordszék hiányzik az ilyen embernek, meg egy inas, aki állandóan töltögeti a whiskey-s poharat. Számomra ez furcsa, így nem igazi a teljesítmény.

A Grand Col Ferret hágó felé félúton

Visszatekintés a Ferret völgybe

A srác lába előtt legalább 500 m-es mélység van

Fönt vagyok a hágón, Grand Col Ferret (2537 m). Másfél órába tellett. Előttem Svájc, mögöttem Taljánország. Még egy utolsó pillantást vetek a Ferret völgyre. Imádtam itt jönni. Előttem pedig a svájci Grand Combin (4314 m) csúcsa látszik ki a többi hegy mögül. Persze a csúcs felhőben van. A hágón sok ember tartózkodik, nézelődnek, napoznak, eszegetnek. Néhány fotót készítek, azután irány Svájc.

Az okosabbak nem maguk viszik a zsákjukat

Elértem a hágót, egyben az olasz - svájci határt

A határkő. Innen La Fouly felé megyek

Lefelé halad az út. Nem meredek, kényelmes. Ismét lehet haladni. A következő megálló La Peule menedékház (2071 m). Egyedül vagyok. Végre. Süket csend van. Szél sem rebben. Megállok pár percre pihenni, körbenézek, élvezem ezt az állapotot. Széles hegyháton kaptatok lefelé, majd meredek hegyolon folytatódik az ösvény. A mélyben tehenek legelésznek. Még fél óra és elérem a menedékházat. Nagyon megszomjaztam, rendelek egy nagy pohár sárgabarack levet. Élvezettel kortyolgatom, miközben hallgatom az idetelepült román család karattyolását. Ők vezetik teljesen a menedékházat, más személyzet nincs is. Szemlátomást jól elvannak. Asszonyok dolgoznak, a román férfiak egy asztalnál iszogatnak. Nem is akarnak beállni a munkába. Wass Albert: A patkányok lázadása című novella jut eszembe. Vajon miért?

A felhőbe burkolózott hegy a Grand Combin 4300 m

Ezek már Svájc hegyei

Alpage da la Peule (netes kép)

Továbbállok. Következő célpontok Ferret falu, majd La Fouly falu (1594 m). Itt van egy camping, esélyes, hogy itt fogom tölteni az éjszakát. Mostantól széles – autóval is járható – úton haladok lefelé. Imádom ezt a Svájcot. A határtól idáig csak kényelmes utakon jöttem. Ha ez ilyen marad, akkor nagyon összebarátkozunk. Kényelmes tempóval elérem Ferret falut. Ha tíz házat látok, tán sokat mondok. Sehol egy lakos. Csak buszra várakozó túrázók. Ők a csalók. Akárcsak egy megálló busszal és nem mondhatod el, hogy körbe gyalogoltad. Megéri? Az ösvény befut egy ligetes erdőbe. Ez nagyon tetszik nekem. Egy valami viszont feltűnik, az útvonal táblák nagyon hiányosak. Elágazásoknál nincs kitéve az útirány. Mindig ellenőriznem kell a TMB appon, hogy jó irányba megyek-e. Egyszer el is tévedek. Szerencsére gyorsan tudom korrigálni. Beérkezem Le Fouly-ba. Az első járókelőhöz, aki szemmel láthatóan nem turista, tökéletes francia kiejtéssel fordulok: Bon jour! Camping des Glaciers?? És karom széttárva felhúzom a vállam. Ez franciául azt jelenti: hol? A hölgy tökéletes angolsággal válaszol, hogy menjek át a hídon, azután egyenesen, 100 m múlva meglátom a kempinget. Merci beacoup. Itt jegyzem meg, hogy a franciák valószínűleg nem szeretnek írni. Egy szó legalább kétszer annyi betűből áll, mint amennyit kimondanak. A „h” betűről meg ne is beszéljünk. Annak már a kiejtését is elfelejtették, valószínűleg évszázadok óta nem mondják ki 😊. Ennyit a nyelvtudományokról.

Közeledem Ferret faluhoz. Szerintem itt mindenki ismeri egymást.

Ferret falu parkolója

Egy gyönyörű ösvény

A svájci oldal

A kemping hű a nevéhez. Glaciers = gleccserek. Fogadni mernék, hogy sok kedves olvasó rájött a jelentésére, anélkül, hogy tudna franciául. Én is így voltam vele. A kemping fölött óriási hegylánc, ugyancsak óriási gleccserrel a tetején. Félelmetes és lélegzet elállító. Legalábbis a pusztához szokott magyar ember számára. Megkeresem a recepciót, kifizetem a díjat, 19 Euro. Frankom nincs, de nem problémázik a hölgy ezen. Egy az egyben váltják az Eurot és a Frankot oda-vissza. Felállítom a sátramat. Este 7 óra. Ideje lenne valami meleg étel után nézni. A recepciós hölgy említette, hogy náluk nincs dinner, sem breakfast, de a faluban mindent kapok. Hát jó, irány a falu.

Auberge des Glaciers, szálló és étterem

Átmegyek a hídon, itt a falu főtér, és egy hangulatos, igazi svájci alpesi étterem. Belépek, pincérnek mondom, hogy egyedül volnék, vacsizni szeretnék, valahol a sarokban a kemence mellett jó is lenne nekem. Valóban, a sarokban kapok helyet, mert elég fullos az étterem. Azért örülök, hogy szorítanak nekem helyet. Jön egy jól megtermett fiatal hölgy, színesbőrű, hogy én mit kérek. Rámutatok az étlapon egy sörre, és mondom, hogy „grande”. És még azt is megkérdem, hogy ő melyik kaját szereti, mert akkor én is azt kérem. Az étlap ugyanis csak franciául van.

Itt megállnék egy szóra: A francia büszke nemzet. Semmilyen más nyelven nem hajlandóak kiírni bármit is. Csak franciául. Ugyanakkor, azért az emberek többsége beszél angolul.

Az étlap

A hölgy franciául beszél, látszik, hogy megértette, amit mondtam. Mutogat egy pizzára az étlapon. Mondom: all right. Fogalmam sincs, hogy ebből mi lesz, de hozza csak. A sört szopogatom, fantasztikus. A pizza is hamar megérkezik, nem egy nagy dobás, egyszerű prosutto. A fene enné meg! Ennél lehetne kifinomultabb ízlése a csajnak. Kissé mérgelődöm emiatt, de beletörődöm. Idő közben az étterem megtelik, egy szabad szék sincs több. Jó a hangulat minden asztalnál. Ez a szóló túrázás hátránya, hogy nincs társad (ez komoly logikai alapvetés részemről). Nincs kivel megosztani az élményeket, egyedül vagy. Az út során hiába találkozol emberekkel, a nap végén mindig egyedül maradsz. Persze számomra az is szórakoztató, hogy nézem más emberek milyen jól érzik magukat együtt.

Fizetek (19 Euro). Kilépek az étteremből, még nincs sötét, de hideg az van. Visszaballagok a sátramhoz. Nicsak, kit látok? Luka – az olasz srác a második esti vacsoránál – keresgél magának sátorhelyet. Ej, mi a kő! Hát Emmát hol hagytad? Bizony, Emma már valahol előrébb jár. Szóval Luka nem bírta a tempót. Kiderül, hogy Emma ultra maraton futó. Hát akkor nem csodálkozom, hogy ő már jóval előrébb van. Még egy kicsit beszélgetünk, aztán hagyom Luka-t, hogy a sátor felállításával foglalkozzon.

A kemping

Fogmosás, fürdés, hálóruha. Vagyis – nincs hálóruha. Az jelenleg a szállodában pihen egy zacskóban. Az is a könnyítés áldozata lett. Kutatom a hátizsákot, hátha találok valami meleg nadrágot. Semmim sincs. Csak az egyetlen rövidnadrág, amiben egész nap vagyok. Hát akkor csak alsónadrág, polár pulcsi lesz a hálótársam. Meglátjuk, hogy milyen lesz az éjszaka. Talán kibírom a hálózsákban. Órámra pillantok. 30 km, 5000 kcal. Ez szép teljesítmény. Ha lenne társam, még biztosan jót beszélgetnénk. De nincs. Így marad az alvás.

A túra térképe 4.nap

<<< Előző     Folytatás >>>