Cres sziget kerülés 6-7.nap (2025.06.9-10)

Reggel elég nagy szélre ébredünk. Beli strand előtt hullámzik a víz, de ez még teljesen rendben van, ilyenben már többször eveztünk. Összepakolunk, 8-kor indulás. Kiérünk a Beli kikötőjét védő sziklaszirt mögül, erős szél csap az arcunkba, a hullámok pedig olyan magasak, hogy néha nem látjuk egymást. Ennek fele sem tréfa! Ilyen hullámzásban még nem eveztünk. Meg lehet maradni a hajóban, de ez így szenvedős, azonkívül veszélyes lehet. Megállunk, tanakodunk vagy egy percig. Ez így nem fog menni. Vissza a partra!

Megnézem a DHMZ oldalát. Narancssárga jelzés. Bura > 65 km/h gale. Hát erre nem számítottunk. Ma itt kell maradnunk Beliben. Szerencsére a part menti bár kinyitott. Rendelünk egy-egy sört, nap nyitásnak, beszélgetünk. A mai nap így fog telni. Délelőtt kitaláljuk, hogy ha már nem folytathatjuk a túrát, akkor legalább gyakoroljunk egy kicsit. Itt az adandó alkalom, hogy próbálgassuk az evezést nagy hullámokban, partot érést anélkül, hogy telemenjen vízzel a hajó, visszaszállást vízről a hajóba.

Kiürítjük a rekeszeket, és üres hajókkal vágunk bele a gyakorlásba. Jó mókának tűnik. A strand előtti területen evezgetünk le-föl. Próbálgatjuk a kiszállást, beszállást nagy hullámverésben. Legalább 2 órát töltünk el így, a strandolók jól szórakoznak ezen. Hasznos tapasztalatokat gyűjtünk, amúgy meg szórakoztató is a dolog.

Délben felmegyünk a faluba ebédelni. Tomi délután egyet kirándul. Este újra az étteremben kötünk ki.

A Hold, Beliből nézve

Utolsó nap...

Egész éjszaka fújt a szél, persze jóval gyengébben, mint tegnap. A bóra lecsendesült. Öt óra előtt kelek föl, nem tudok aludni. Ma mindenképpen be kell fejezni a túrát a terv szerint. Vajon alkalmas lesz-e a tenger, hogy ma evezzünk? Fotózok egy napfelkeltét. Jól esik ez a nyugalom. Beli strand előtti öbölben elég gyenge a hullámzás, de tudom, hogy amint kilépünk a szirt mögül, ott erősebb lesz. Kérdés, hogy mennyire erős a hullámzás, mert ha ugyanolyan, mint tegnap, akkor megint maradhatunk itt.

Napfelkelte a parton

A srácok is felkelnek 6 óra felé. Összepakoljuk a felszerelést. Csak 8 óra előtt kevéssel indulunk el. Spricó és mentőmellény most kötelező. Valóban, ahogy elhagyjuk a Beli kikötőt védelmező sziklaszirtet, a hullámzás erős. Nem gond, ezt már megszoktuk. Ez nem annyira brutális, mint tegnap. Ebben már lehet haladni. 40 percnyi evezés után érkezünk el a Važminec Beach-re, ahol megpihenünk. Innen visszatekintve jól látszik Beli, és egészen Merag-ig el lehet látni.

Pihenő a Vazminec Beach-en

Jó fél órát töltünk el itt. Van egy olyan érzésem, hogy innentől kezdve nem lesz egyszerű dolgunk. Amint kilépünk ennek az öbölnek a védelme mögül, biztos kemény hullámzásra lehet számítani. Általában a szigetek csúcsa hullámos, egyrészt a találkozó áramlatok miatt, másrészt a különböző irányú szelek miatt. Tavaly ezt már megtapasztaltuk Gáborral Cape Osor esetében.

A számításom bejött – sajnos. Amint Északnak fordultunk és elhagytuk az öböl legutolsó szirtjét, erős szél csapott az arcunkba. Ami természetesen erős hullámzással jár. Ez még a tegnapi bóra maradványa lehet, gyengébb, de még mindig fúj. Cres Északi része függőleges sziklafalakból áll. A hullámok Rijeka felől jönnek, beleütköznek a sziklába és visszaverődnek. Állóhullámok alakulnak ki a part mentén, attól legalább 500 m-es sávban. Állóhullámban evezni kihívás. A hullámhegyek és -völgyek nem egyenletesen váltják egymást, egy nagy összevisszaságban jönnek. Az irányuk teljesen kiszámíthatatlan, bármelyik irányból jöhet. Egyszer lenn vagy a völgyben, a következő pillanatban máris fent csücsülsz egy hullám tetején. A hajó úgy rángatózik alattad, mintha egy rodeó bikán ülnél. Sokszor az evező nem éri el a vizet, a levegőbe húzol. Máskor pedig a hullám teljesen átcsap a hajó felett (spricó nélkül garantált az elsüllyedés).  Nagyon kell koncentrálnunk. Lassan haladunk a part mellett, olyan, mint egy örökkévalóság. Szerencsére a hajóink jól bírják a kiképzést és mi is. Jó lett volna fotózni, de ilyen körülmények között lehetetlen. Egy órás hánykolódás után érjük el Cres ÉNY-i pontját. Innentől a hullámzás megszelídül, hátulról jönnek, majd ahogy haladunk tovább, el is ülnek teljesen.

Ismerős terepen vagyok. Mellettünk jobbról Isztria, a jól ismert Opatija riviéra partjai. Most nézem, hogy ebből a távolságból milyen szép az Ucka hegység. Hamarosan elérjük Porozinát, Cres másik kompkikötőjét. Találunk egy szép partot, ahol kiköthetünk. A kikötő teli van bárokkal, kávézókkal, pékséggel, éttermekkel. Beülünk az egyikbe egy kávéra. Pihenünk, beszélgetünk, vidámak vagyunk. Itt van a cél előttünk, nem messze. Egy órát is elüldögélünk a kávézóban, majd ismét vízre szállunk. A Prestenice világítótorony 1,5 km-re van ide. Itt bezárul a kör.

Érkezés a célba

Megilletődve állunk meg egy pár percre a torony előtt. Megcsináltuk. Vége. 7 nappal ezelőtt ugyanitt voltunk egy csomó várakozással, hogy vajon milyen lesz? Hogyan fogjuk bírni? Milyen élmények várnak ránk? És most újra itt vagyunk, rengeteg tapasztalással, emlékkel. 190 km evezés van mögöttünk. Még van előttünk 8 km, mert át kell menni a szoroson és végig a Plomin öbölben. De ez már semmiség.

Du. 2 óra felé érünk partot a Plomin Luka partján. Autóink még mindig ugyanott várnak minket a fák alatt. Összepakoljuk a holmikat, hajókat felkötjük a tető csomagtartóra. Irány Opatija. Útközben megállunk a Hotel Flanonánál, csak azért, hogy egy utolsó pillantást vethessünk Cres szigetre és a tengerre a magasból.

Cres sziget a magasból, Isztriáról nézve.

Opatijában töltjük a nap hátralévő részét

Emlék levonó (matrica) a hajóinkra, hogy ne felejtsünk

VÉGE