Szep.2. Péntek Camping des Glaciers, Fouly –
Champex Lac (15 km)
Reggel 6 óra felé bújok elő a vackomból. Szép idő lesz
ma is, úgy tűnik. Sehol egy felhő az égen, a Nap valahol a hegyek mögött kel
majd. Sajnálom, hogy a hegyek be fogják árnyékolni a gleccsereket. Legalább
9-ig kellene várnom, hogy a gleccser teljes egészében meg legyen világítva.
Erre nincs időm. Elvégzem a reggeli tisztálkodást, eszem egy kevés sajtot és
bagett szeletet a közösségi házban és természetesen feltöltöm a telefonomat. A
sátrat megint vizesen hajtom össze, úgy rakom be a hátizsákba. A térképet nézve
Champex Lac-ig (lac=tó) el tudnék jutni közúton is, úgy kicsit hosszabb az út,
de sokkal gyorsabb lenne, mint mászkálni a hegyen. Persze nem azért jöttem,
hogy a kocsiúton bandukoljak, inkább a hegyi ösvényeket választom.
 |
| A kemping reggel |
 |
| Ezt látni a kempingből, de a reggeli fényviszonyok nem alkalmasak, hogy jó fotót csináljak. A gleccser az árnyék miatt nem látszik |
 |
| Mindenki pakolászik össze |
Kezdetben egy széles folyómeder szélén halad az út. Kellemesen széles az ösvény is, hol kicsit emelkedik, majd lefelé tart. Tulajdonképpen végig a folyómeder mentén a völgyben is mehetnék Champexig, csak az utolsó 1 km lenne emelkedő a tóig. Persze tudom, hogy ez biztosan nem így lesz, megint hegynek fel, hegynek le kell majd menni. Így is lesz. Hamarosan elkezd emelkedni az ösvény, jó magasra, helyenként egész kitett az út, a sziklafalba láncokat rögzítettek, hogy lehessen kapaszkodni. Ezután természetesen ereszkedik az út egészen a völgyig. Itt elérem Prayon falut. Innen széles út vezet a völgy alján a következő faluig Blanche d’en Haut majd Praz de Fort (1151 m). Az út a falun keresztül vezet. Hangulatos, igazi svájci hegyi falucska. Jó sok fotót készítek. Kedvem lenne betérni egy kávézóba, csak a feeling kedvéért, de inkább kihagyom. Nem tudni, milyen időjárást hoz a jövő. A hegyekben gyorsan változik.
4.szabály: Addig menj, amíg jó idő van. Pihenj rossz időben.
 |
| Egy vízesés |
 |
| A Nap olyan erősen tűz, hogy fel kellett öltenem a pelenkát. A legolcsóbb, egyben a legjobb megoldás Nap ellen. |
 |
| Praz de Fort falu (1151 m) |
Lazítani ráérek esőben. Ismét emelkedni kezd az
ösvény, elég keményen. Az út mentén fából faragott állat szobrocskák állnak.
Vagy éppen erdei manók. Érdekes lehet errefelé a mondavilág, szívesen
meghallgatnék egy-két autentikus storyt. Előttem négy kínai hölgy bandukol.
Utolérem őket, most nem bon jour, hanem „ni hao” az üdvözlés. Wow!
Teljesen meglepődnek: - Hát te beszélsz kínaiul? – Kérdik. – No, this is the
only phrase I know in Chinese. Kederül, hogy ők az USA-ból jöttek és 7 nap
alatt akarják megcsinálni a TMB-t. Annak ellenére, hogy amcsiban élnek, az
angoljuk nem volt éppen fluent. Tuti, hogy a Chinatown-ban laknak. Azért csípem őket. Nagyon lassan haladnak, ezért otthagyom őket. Bandukolok
tovább az erdőben. Ez a táj nagyon hasonlít az itthoni terephez. A magasság sem
vészes, a növényzet is hasonló.
 |
| Állatfigurák az ösvény mentén, de vannak manók is. |
 |
| Svájcban így jelölik a TMB-t |
Befutok Champex Lac-ba. Ez Champex üdülője lehet,
látok pár szállodát, az egész nem zsúfolt. Elérkezem a tóhoz. Nem túl nagy,
szerintem fél óra alatt körbe lehetne gyalogolni. Éppen harangoznak. Mivel
reggel nem nagyon ettem, így valami étel után kellene néznem. Nem is sokat kell
nézelődnöm, mindjárt itt van egy étterem a tó partján. Leülök egy asztalhoz a
teraszon, udvarias pincér azonnal jön. Első kérésem: sör! Már hozza is. Kérdem,
hogy mit ajánlana étek gyanánt. Lasagne-t tudna nekem hozni, azt szokták
szeretni az emberek. Nem tiltakozom. Közben megemlítem neki, hogy úgy
hallottam, hogy ezen a vidéken főzik a világ legjobb söreit. Ezen nagyon
belelkesül, elönti a hazafias büszkeség, rögtön kiselőadást tart az itteni fajtákról,
ezek: le blonde, la blanche. Fel is ajánl egy kis kóstolót,
mindjárt hozza is. Ízlelgetem mindkettőt, frankón egyforma az íze (na ja, nem
vagyok egy gourmet). Mondom, hozzon a blonde-ból egy grand-ot.
Jön a lasagne is. Meg kell mondanom, hogy életem legfinomabbja. Talán a sajt miatt.
Fullosra van tömve sajttal, a hús nem annyira sok, mint itthon. Nagyon-nagyon
ízlik. Eközben az úton elhalad néhány Ferrari, Lamborghini. Közel van Olaszország.
Kifizetem a 19 Euro összeget, ami teljesen méltányos.
 |
| Érkezés az üdülőfaluba |
 |
| Egy szálloda. Hangulatos régi épület |
 |
| Champex Lac |
 |
| Étterem a tóparton |
 |
| A kétféle sör |
 |
| Lasagne sörrel. Szép az élet! |
A tóparton megyek tovább, itt kell lennie a kempingnek valahol. Tegnap
30 km-t mentem, most 15-nél tartok. Sötétszürke felhők kezdenek gyülekezni
hamarosan eső lesz. Menjek tovább, vagy táborozzak le? Esőfüggő és távolság
függő. Az eső közeleg, a következő szállás 20 km-re van. Akkor maradok itt. A Camping
les Rocalles kb. 2 km-re van az étteremtől, hamarosan elérem. Felállítom a
sátrat, mindent elrendezek. Mi a fenét csináljak délután? Látom, hogy van egy
felvonó a kempingtől nem messze, jó magasra felmegy. Akkor én ezt most
megnézem. Eső még nincs, kicsit körülnézek föntről. Hátha ide látszik a
Matterhorn. 28 Euro a jegy oda-vissza. Jó 10 perc a menetidő. Mire felérek,
természetesen elkezd csöpögni az eső. Ilyen az én szerencsém. Csinálok néhány
fotót, aztán irány lefelé. Mire visszaérek a kempingbe, jócskán elázom.
 |
| A felvonó |
 |
| Kilátás a csúcsról |
 |
| A távolban a Genfi-tó |
 |
| Kilátás a csúcsról |
 |
| Kilátás a csúcsról |
Egy óra múlva eláll az eső, de a felhők lenn maradnak
a völgyben. Bemegyek a faluba, valami élelmet és folyadékot venni. Az első kis
boltba beesem, Petit-déjeuner a neve. Jó tudni, itt fogok holnap reggelizni.
Visszaballagok a kempingbe. Semmit nem tudok csinálni. Minden csurom víz. Nincs
egy társalgó vagy egy közös helyiség, ahol leülhetne az ember egy sör mellett
dumálni. Korán bebújok a sátorba, inkább alszom egyet.
 |
| A mai túra térképe |
<<< Előző Folytatás >>>
Megjegyzések