 |
| Dobra táborhely - Napfelkelte |
Korán kel a csapat, mint mindig. A
pázsit tiszta víz, a tegnap esti, éjszakai esőnek köszönhetően. Gyors
sátorbontás, szerény reggeli. A nap még nem bújt ki a hegyek mögül, de persze
már világos van. Kimegyek a folyópartra fényképezni a napfölketét. A parton
minden csupa sár. Néhány percet kell csak várnom a Napra. Elkészülnek a fotók,
visszamegyek a táborba, Gergő is elkészült már. Levontatjuk a kajakokat a
partra, beszállunk, elindulunk. Mai etap: 33 km.
A víz most csendes, a pára fölszállt, de a felhők igen alacsonyan
vannak. A Duna itt keletnek tart, de úgy 5 km után DK irányba fordul. Álmosan
evezgetünk a folyó közepén. Beszélgetünk, nézzük a tájat. A kanyarnál a folyó
közepén valami antik vár megmaradt fala áll ki a vízből. Később tudom csak meg,
hogy ez a Drankó Erőd romja (
https://varak.hu/latnivalo/index/1511-Drenkova-Dranko-vara/).
Körbejárjuk, megcsodáljuk azt a keveset, ami maradt belőle.
 |
| A napsugarak megvilágítják a kanyon mészkő falait |
 |
| Jól érzem magam |
Haladunk tovább. A
nap egyre feljebb kúszik, a felhők szétfoszlanak. A napsugarak megvilágítják a
szűk kanyon fehér mészkő falait. Elérjük a Djerdap Nemzeti Park területét. Ez a
nagyjából 10 km hosszú folyószakasz, a legszűkebb rész, kivéve természetesen a
Kazán szorost. A vízről látható a Lepenski vir nevű hely, ahol őskori
maradványokat találtak. Az egész ásatási területet befedték egy modern – nem
mondanám hogy tájba illő – építménnyel (
https://www.balkanutazo.com/lepenski-vir).
A nemzeti park végén a Duna legalább háromszorosára kiszélesedik. Gergővel itt
keresünk egy kikötésre alkalmas helyet, immár a román partokon. Meg is
pillantunk egy gyönyörű villa épületet, szép nagy úszó stéggel a vízben. Végre
egy kultúrált kikötési lehetőség. Kikecmergünk a hajóból, mindketten elnyúlunk
a stég deszkáin. Élvezzük a napsütést, a tájat, és az életet. Bárcsak mindig
minden ilyen lenne! Persze mindig minden véget ér egyszer, ezt mind tudjuk.
Semmi sem tart örökké. Sem jó, sem rossz. Ez a világ már csak ilyen és
valószínűleg így van rendjén. Csak a természet által ismerhetjük meg
önmagunkat. Mennél többet tartózkodunk a természetben, annál közelebb kerülünk
belső énünkhöz. Mert nem a cél a fontos, hanem az odáig vezető út. Az úton
szerzi meg az ember azt a tudást, amit a célban tud majd hasznosítani. Mások
javára, önmaga javára. Nem más ez a túra sem, mint egy zarándoklat. Az út végén
biztosan más leszel, mint mikor elindultál.
Ismét kajakba szállunk, az utolsó 12 km következik. Ezt már
fél lábon is kibírjuk. Az időt beszélgetéssel töltjük el (ugyan mimással is lehetne!). A szél természetesen
a mai napon sem kímél minket. Erősen fúj, ismételten a hullámokon kell
bukdácsolnunk.
A kezeim tropára mentek. Mindkettőn vízhólyagok és kifakadt
vízhólyagok sebei. Hiába vigyázok rájuk, hogy ne érjenek a vízbe, ezt a
hullámos vízen elég nehéz kiküszöbölni. Sajnos a tenyereim helyzete
napról-napra romlik. Kell valamit tennem, így nem fogom tudni végigcsinálni a
távot. A következő megállóhelyen biztosan fogok venni egy kesztyűt.
 |
| Délidőben érkezünk meg Donji Milanovacba |
Délidőben érkezünk meg Donji
Milanovac partjaihoz. A rakpart végig kővel van kirakva, így a partfalról
visszaverődő hullámok még nagyobb káoszt csinálnak a vízen, alig lehet
megközelíteni a sólyát. Hajóinkat felhúzzuk a meredek rámpán, majd át a
strandon, el a busz pályaudvar mellet, majd befordulunk a városi parkba. Ez a
park gyönyörű, tele van fenyőfákkal, egzotikus bokrokkal, puha pázsit
mindenütt. Végre egy jó hely! Lepakoljuk a hajókat egy terebélyes fenyő alatt.
Gergő a sátor felállításával foglalkozik, én még várok ezzel.
Átmegyek a busz pályaudvarra,
megtudakolni, hogy mikor megy busz Szendrőre. Az egész eddigi úton az
motoszkált a fejemben, hogy miként fogom a kocsit eljuttatni Szendrőből
Kladovoba. Ha egyáltalán még ott lesz a kocsim ahol hagytam. Őszintén
megmondom: nem bízom a szerb közbiztonságban. Oly sokmindent hallani a Balkáni
népekről, meg hát tudom, hogy Szerbiában még mindig elég sokan élnek a
létminimum alatt. Márpedig az ilyen országokban az autók talán nincsenek
annyira biztonságban. Utólag már sajnálom, hogy így gondolkodtam a szerb
emberekről. Az előitéleteim áldozata lettem. Nagyonis tisztességes, barátságos
népek.
Sajnos nem sikerült megtudnom
a busz járatokról semmit. Egyetlen menetrend sincs kifüggesztve sehova.
Menetjegy iroda nem létezik, így természetesen jegypénztáros sem. Egy nénitől
próbálok tudakozódni, hogy megy-e busz Pozsarevacba, onnan Szendrőre. Legalább
10 percig beszél nekem, amiből annyit értek, hogy: Beograd. Ez édes kevés nekem. Feladom ezt a
tervemet, hogy a kocsiért busszal visszamenjek. Inkább átballagok a szomszédos
szupermarketbe, veszek ásványvizet, nápolyit és sört. Az emeleten kínai áruház
üzemel, szuper!, itt biztosan kapok kesztyűt. Sikerül is vennem egy pár cérna
kesztyűt. Ez jó lesz, csak ne érje víz, mert ha átázik, ugyanott vagyok, ahol
voltam, nem ér semmit. Visszaballagok a parkba, a táborhelyre, megiszom egy
sört. Felkeresem a többieket, már akik beérkeztek, mert még jópáran a vízen
vannak. Beszélgetünk, mennek a poénok, ismerkedünk egymással.
Hamarosan egy újabb magyar
túratársat kapunk, János személyében. Könnyen megtalál minket, csak a kajak
farán lévő zászlót kell figyelnie. Elmondja, hogy még jópáran jönnek otthonról,
kisbusszal, jelenleg Belgrád körül járnak, este lesz mire ideérnek. Hosszan
beszélgetünk a rakparton ülve. Ő régi „motoros”, többször megcsinálta a TID különböző
szakaszait.
Délután 5 óra felé Gergővel
lemegyünk a strandra tusolni. Harmadik napja, hogy úton vagyok, de eddig nem
sikerült lemosakodnom. Olyan körülmények voltak, hogy inkább vállaltam a
tisztátalanság kellemetlenségét. Fürdőnadrágban ballagunk le a strandra, ahol
alig pár ember lézeng, napozik, habár a nap melegen süt. Néhány kölyök ugrál be
a partfalról a Dunába, jó móka. Sehol egy lángosos, vagy italárus. Fura. Csak a
kavicsos part és az egy szem tusoló. – Ússzunk egyet tusolás előtt – javaslom
Gerinek, aki látom húzza a száját. Negyven egynéhány napja csinálja a túrát, de
eddig még nem fürdött a Dunában! Hooogy? Ezt nem hiszem el! – Tudod „a
viszonyom megvan, de nem kívánja a szervezetem”😊. Sebaj, én kipróbálom. A
víz kellemes, bár a folyó felől fújó szél rengeteg békalencsét sodor a partmenti
vízre. Mindegy, békalencsés vízben még úgysem fürödtem. Beljebb már tiszta a
víz. Sodrás nulla. Pár percnyi úszkálás után kijövök a partra, jó sok
békalencse tapad a bőrömre. Nem érdekes, úgyis letusolok. Geri már túl van a
tisztálkodáson, miközben vár engem, másokkal beszélget, akik szintén tusolni
jönnek a strandra. A tusból hideg víz folyik, erre azért számítottam. Hajamat
is megmosom samponnal. Végre tiszta vagyok. Jó ez az érzés három nap után.
 |
| Romantika |
Megjegyzések