2019.08.08. - TID 7.nap - Epilógus

Reggel ötkor már talpon vagyok, a táborban is ébredeznek az emberek. A mai nap hiába pihenő, mégis sokan fenn vannak már, a belső óra dolgozik. Be kell állnom az autóval a várfalon belül, de még 6 óráig várok, hogy a kocsi zaja ne ébressze fel a netán még alvókat. Kipakolok mindent a kajakból, átrakom a kocsiba, a kajakot felkötözöm a tetőcsomagtartóra. Elbúcsúzom Gergőtől (szellemi és erkölcsi tanítómesteremtől) és mindazon emberektől, akiket rövid utazásom alatt ismertem meg és társaim voltak a kalandban. Azért mostmár örülök annak, hogy nem folytatom tovább az utazást. Ennyi elég is volt. A célomat elértem, láthattam a Kárpátok és a Duna találkozását, közvetlen közelről tapasztaltam meg ezt a világot, szépségével és nehézségével együtt.

Többen kérdezik tőlem, hogy mit jelent az alcím: „A túra, amely majdnem megváltoztatta az életemet.” Valóban, ez a pár nap tényleg nagy hatással volt rám. Eddig éjt nappallá téve dolgoztam, a családomért, a karrierért, anyagi javakért. Mindenem megvolt, kivéve egyet: szabadidőm nem volt soha. Mindenek fölött a munka állott. Itt jöttem rá, hogy ezt másképp is lehet, sőt kell csinálnom. Hazatérésem után átszerveztem egy-két dolgot. (Nem estem át a ló másik oldalára, azért megmaradt a munka is. Emiatt van ott az a „majdnem”.) Most már több időt adok magamnak, ugyanannyit, mint a munkának. Egyensúly! Mindennek ez a lényege, az egyensúly, csak így jön létre a harmónia.

VÉGE