Túrázások krónikája - földön, vízen

Ma különösen korán indulunk el. Még nem kelt fel a nap a hegyek mögül. Talán fél hat lehet. Egyedül csak Amundsen - időközben így neveztem el a norvég tagot, mert nem mondta meg a nevét – indult hamarabb, de ezt mindenki tudja, hogy mindig ő indul elsőnek. Nem tudjuk, hogy ez milyen okból kifolyólag volt szokás nála. A túlpart csak homályosan látszott. Kissé aggódtam a szél miatt, ugyanis innen a Duna szinte teljesen Északnak fordul, ami azt jelenti, hogy szembe szelünk lesz. Ezért is terveztük előző nap Gergővel a korai indulást. Mégegyszer végigcipeljük a hajóinkat az utcákon, a strandon keresztül a sólyáig, ahol tegnap kikötöttünk. Felhúzom a tegnap vásárolt kesztyűket, reménykedem, hogy jó szolgálatot tesznek. Búcsút mondok a szép kis településnek, belecsapunk evezőinkkel a tükörsíma vízbe, megkezdjük a mai 33 km-es szakaszt. Számomra ez a nap lesz a legizgalmasabb, ma fogunk áthaladni a Kazán szoroson. Alig várom, hogy meglássam. Egyenlőre azonban a Duna közepén evezünk, meg...