Cres sziget kerülés 4.nap (2025.06.07)

A reggel a kempingben virrad ránk. 5 órakor felkelek, kipihentem magam. Elmegyek a tusolóba (ennél vannak modernebbek is), tegnap este már nem volt kedvem tusolni. Ez a kemping nem egy megnyerő számomra, kissé szedett-vedettek az épületek, a kempingen belül magánterület is van!(?) Nem érzem a profizmust. Geri és Tomi is felkelnek, megint következik a szokásos rendezkedés, amit egyre inkább utálok. Milyen jó lenne, ha valaki ezeket elvégezné helyettünk! Nekünk csak evezgetni kellene, meg szórakozni. Előkerül Tomi elemózsiás zsákja. Oldalán egy meglehetősen nagy lyuk tátong. Hát, emmi? Még a Zeca szigeten, éjszaka rágta ki egy egér, vagy ilyesmi – mondja Tomi. „Hallottam éjszaka a motoszkálást a sátoron kívül – ott volt a zsák”. Belekajált a kolbászba a kisegér. Hihetetlen szaglása van az egereknek! Tanulság: az élelmet a hajón belül kell tárolni éjszakánként. A kempingben van egy elég nagy szupermarket, ott be tudunk vásárolni ivóvízből, ételből két napra is. Ma este szinte 100% a vadkemping, Cres keleti oldalán nincs lakott település vagy 70 km hosszon, onnan ahol most vagyunk. Tehát fel kell készülnünk. És még a vihar eshetőségére is gondolnunk kell. Abban azért titkon reménykedem, hogy valamelyik beach-en lesz talán egy bár. A kajakokat lekocsikázzuk a partra. Szép napos idő ígérkezik, egyenlőre nincs szél, persze most egy keskeny öbölben vagyunk. Van egy érzésem, hogy ez nem lesz így, amint kiérünk az öbölből. Itt a sziget vége, ilyen helyen bármi előfordulhat.

Elhagyjuk a kempinget . Kifelé evezünk az öbölből.

Majdnem 10 óra van, mire elindulunk. Kievezünk a „textil”-es kempingből, a „nudist” strand előtt haladunk. Egy-két koránkelő van még csak a strandon. Jól sejtettem, amint kiérünk az öbölből kemény hullámokba ütközünk. Oldalról jönnek, dél felől. Francba! Nem vettem föl spricót. A srácok okosabbak voltak, mint én, már húzzák is rá a beülőre a sajátjukat. Hogy lehetek ennyire barom? Ki kell kötnöm valahol, előbányászni a hajó legmélyebb zugából. Francba! Mondanom sem kell, hogy kikötni sehol sem lehet. Mindenütt sziklás a part. Így jártam, ezt most egy órán keresztül szívhatom. Elérkezünk Cres DK-i végéhez, innen É-nak fordulunk. A helyzet jobb, mivel innentől kezdve hátulról kapjuk a hullámokat. A hátszél mindig jól jön, de az kérdéses, hogy jobb-e a hátulról jövő hullámzás? Ugyanis a hátulról érkező hullámok valamelyik irányba kitolják a hajó farát. Úgy megyünk, mint a részeg ember. Ide-oda kacsázik a hajó orra, alig lehet kormányozni. Én ráadásul orrnehézre pakolhattam a kajakot, mert igencsak nehezen tudom egyenesben tartani.

Mielőtt még megkerüljük a Déli fokot, megpihenünk.

Jobbról a Trstenik sziget látszik a kis világító toronnyal. Távolabb pedig Pag sziget, azon túl pedig a Velebit hegység. Bal oldalunkon a part alacsony és sziklás. Sok a beugró öböl, strandokkal. Ezeket kihagyjuk, majd egy óra múlva akarunk csak megállni. A hátszél szépen tol bennünket. A hullámok pedig ütemesen taszigálják a hajók farát, felkapják és tolnak egyet rajta. Amikor hullámvölgyben vagyunk, akkor meg belassulunk. Szinte zombi módjára evezünk. Bambulás van ilyenkor, nem beszélgetünk. Hullámzásban mindig ez van. Visszatérünk a csecsemő korba, amikor még ringatták a bölcsőnket. A ringatás ki tudja kapcsolni az agyat, legalábbis parkoló pályára helyezi. Egyik szirt után következik a másik. Mindegyik különbözik, mégis minden olyan egyhangúnak tűnik. Azzal ütöm el az időt, hogy próbálom megbecsülni, milyen messze van a következő szirt. Vannak 20 perces, 30 perces távolságok. Az órámon ellenőrzöm, hogy mennyire pontosan tudom megbecsülni az időt. A partmenti táj nem túl változatos. A partvonal fehér vagy sárga sziklákból áll, beljebb sűrű zöld bokrok vagy törpefenyők. Nincsenek se dombok, se hegyek, se fák. Csak elképzelem, hogy nyáron micsoda hőség lehet itt!

Elég unalmas ez így.

Délután fél 2-kor kötünk ki egy barátságos öbölben. Ez a Galboka Beach. Itt van pár fa is, annak az árnyékában meg tudunk húzódni. Eszünk, iszunk, üldögélünk. Geri arra szavaz, hogy töltsük itt a déli nagy pihenőnket, mivel eléggé elfáradtunk már. 19 km van mögöttünk. Majd a délutáni szakaszt innen folytatjuk. Tomival nem nagyon támogatjuk az ötletet, mi inkább tovább mennénk. Cres nagyon hosszú. Menni kell, amíg jó idő van. Nem tudni, hogy mit hoz a holnap.

Galboka beach-en pihen a hajó.

Néhány fa van a beach-en. Végre valami árnyék!

Két órakor indulunk tovább.  Innen megváltozik a táj. Már törpefenyők sincsenek, csak kopár kősivatag. Fehér, sárga és barna színek váltják egymást. Madarak sem röpködnek, nincs itt semmi. Még vitorlás hajók sem járnak erre. Végtelenül unalmas ez a szakasz. Alig várjuk már, hogy történjen valami.

Minden kihalt. Már növényzet is alig.

Kősivatag

Másfél órát hánykolódunk a kősivatag mellett. A Nap erősen tűz ránk, 10 percenként bele kell mártanom a sapkámat a vízbe. Mindannyian nagyon fáradtak vagyunk. Annyira hiányzik már valami emberibb táj. Aztán a parton megpillantunk egy nagyobb házat. Hála Istennek! Végre valami civilizáció. Ahogy közeledünk a ház felé egy kisebb öböl nyílik meg előttünk. Itt szintén van egy ház, néhány autó, motorkerékpárok, fürdőző emberek. Hurrá! Hát elérkeztünk végre a Koromacno öbölbe. Fél 4 van. Ráadásul micsoda barlang van itt! Nem igazi barlang ez, hanem egy meredek sziklafalnak az alja beomlott. A levált sziklák a tengerben pihennek a fal előtt szétszóródva. A fal tövében pedig hófehér kavicsos part, talán 2 m széles lehet és 20 m hosszú. Ezt a helyet a strandról csak úszva lehet megközelíteni. Először a strandon kötünk ki, de mivel elég kevés az árnyékos hely, ezért úgy gondoljuk, hogy inkább átevezünk a fal tövébe, mert az most éppen árnyékban van. Nagyon meredek a kavicsos rész. Fel kell rángatni a hajókat a kavicson egészen a sziklafal tövébe. A fal teteje jócskán fölébünk nyúlik, remélem ez nem most fog a nyakunkba szakadni!

 

Koromacno beach

Bal oldalon látszik a keskeny kavicsos sáv, ahol kikötünk

Én fürdöm egyet. Végig úszom a sziklafal mentén, talán találok egy igazi barlangot. Vannak kisebb lyukak, de inkább ide nem mennék be. A víz valamiért nagyon hideg. Átúszom a strandra kicsit körülnézni. Nagy vízszintes placc van itt fákkal. Igazi oázis a kősivatagban. Egy kocsiút is vezet ide, valahonnan a sziget belsejéből. A helyiek járnak ide fürdőzni valószínűleg. Most éppen néhány olasz is van itt motorkerékpárokkal. Látványos ez az öböl, főleg a sziklafal dobja fel. Visszaúszom a többiekhez. Megebédelünk (sajt, kolbász). Pihengetünk. Eddig 27 km-nél tartunk. Elvileg a strand alkalmas lenne éjszakázásra, de valahogy mégis úgy döntünk, hogy tovább megyünk. Hátha találunk egy még jobb helyet.

17:30-kor indulunk tovább. A cél, hogy elérjük a Mali Bok nevű beach-et. Elvileg 12 km-re van innen. Hogy milyen, hogyan néz ki egyáltalán, azt nem tudjuk. Remélem lesz egy presszó, ahol hideg csapolt sört adnak.

Mostantól a táj teljesen megváltozik. Az eddigi lapos kősivatag helyett meredek partok kezdődnek, csupa szikla minden. Néhol akár száz méter magasba törnek fel függőlegesen a sziklák. Nagyon hasonlít ez a rész Krk DK-i partjaihoz.

Az egyik szirt után egy hatalmas, katedrális szerű barlang tárul fel. Óriási. Ide be kell eveznünk! A barlangban türkiz a víz színe, a partja fehér kavicsos. Beevezünk Tomival, Geri valamiért nem mer bejönni. Nagyon impozáns ez a képződmény. Nem szállunk ki a hajókból, innen nézelődünk. Csinálok néhány szelfit, megállapítom, hogy a fotók egyike lesz a túra jelképe. 

A barlangban

Egy ikonikus kép.

Több hasonló – bár ennél kisebb – barlanggal is találkozunk a további úton. Ezeket rendre mind megvizsgáljuk. A tenger még mindig hullámzik, csakúgy, mint délelőtt, hátulról taszigál minket. Jó lenne, ha abbahagyná már. Azt hittem, hogy késő délutánra csak lenyugszik egy kicsit, de nem. A fiúk is panaszkodnak már, látom, hogy fogy az erő és a türelem. A sziklafalak árnyékában evezünk, mivel a Nap még mindig erősen tűz.

A mammut szikla. A tövében Geri és Tomi, csak a méretarány miatt.

Az egyik szikla mintha egy monumentális mammutot ábrázolna. Ezt muszáj lefotózni! Innentől kezdve azzal ütjük el az időt, hogy ki milyen alakzatot lát egy sziklában. Geri egy koponyát vél felfedezni, Tomi egy majmot. Persze ezek mind grandiózus méretűek. Egyre többször látunk vadkecskéket a sziklák tetején. Némelyik a függőleges fal valamelyik keskeny párkányán álldogál és bámul minket, vagy éppen megpróbálja kilegelni a repedésben zöldellő füvet. Képtelen helyekre is lemásznak egy kis élelemért. Felfedezünk néhány keselyűt is. Magasban köröznek fölöttünk. Most vagy ránk fáj a foguk, vagy azt várják, hogy valamelyik kecske lezuhan a szikáról? Olvastam, hogy a sziget ezen részén van egy fakó keselyű rezervátum.

Van néhány barlang ezen a szakaszon.

Érdekes sziklaképződményekkel találkozunk. Tengeren úszó csatahajó, vagy éppen várkastély, hegyes tornyokkal. Van itt minden!

 

Csatahajó kőből.

Este 8 óra felé érkezünk el egy öbölbe, ahol ki lehet kötni. Ki is kell kötnünk, mert már nagyon-nagyon fáradtak vagyunk. Mindenütt óriási sziklatömbök a parton, amelyek látszik, hogy föntebbről gurultak ide. Meg egy csónak is van, még a múlt századból. Meg valami építmény, ami összeomlott. A szikla oldalába vájva pedig egy út. Ez valami civilizáltabb hely lehet, ide járnak emberek. Megnézem a Google Maps-on. Bizony ez Mali Bok. Ez a szakadt hely? Itt nincs semmi!!! Azt hittem, hogy majd egy valódi beach lesz, emberekkel, konobával, sör, csevap, fák, füves placc. Óriási a csalódás. 40 km-t jöttünk és nincs egy árva söröző! Igencsak kell erőltetni a fantáziánkat, hogy hová lehet itt a sátrakat felállítani. Nincs egy talpalatnyi vízszintes placc. Minden kavics, vagy kő. Tanakodunk. Éjszakázzunk itt, ezen a lehetetlen helyen, vagy menjünk tovább? Tomi erőltetné a továbbállást innen, Geri és én azonban nem akarunk tovább menni. Lassan ránk fog esteledni, nem akarok még később, esetleg sötétben sátrat állítani. Itt kell tölteni az éjszakát, nincs mese. Tomi az út végében állítja fel a sátrát, ott talál egy talpalatnyi vízszintes részt. Geri az út alatti támfal tövében alakít ki egy kis vízszintes helyet a kavicsból. Engem a fiúk általában messzire küldenek, mert én erősen horkolok. Tehát én messzebb tőlük, – egész közel a vízhez – alakítok ki magamnak egy pár négyzetméternyi sík helyet a kavicson. Felállítjuk a sátrakat, a ruhákat kiteregetjük. Kilenc órakor kész a tábor. 

Tábortüzet gyújt Tomi.

Telihold és felhők. A horizonton Krk sziget fényei.

A tenger is elcsendesedik. Összehordjuk a száraz ágakat az egyik szikla tövébe, Tomi tüzet rak. Tíz óra felé teljes sötétség borul ránk. Csak a tábortűz fénye világítja meg a helyet. Nagyon romantikus. Beszélgetünk, nevetgélünk. Egyre jobban tetszik a hely. Hát igen! Pillanatok alatt otthonossá varázsoltuk, belaktuk. Így már egészen szerethető. Csinálok néhány éjszakai fotót. Telihold van, éppen a hegy fölött tartózkodik, sejtelmes felhők veszik körül. Az öböllel szemben a távolban Krk sziget vége látszik. A szél teljesen elült, a tenger kisímult. Végtelen csend honol. Csillagok ragyognak az égen. A meredek kőfalak sötéten borulnak a táborunk fölé.

<< Előző  -  Következő >>