Cres sziget kerülés 3.nap (2025.06.06)

Éjjel 2 óra felé szükségét érzem, hogy kimenjek a sátorból. Csodálatos az éjszaka. Sehol egy mesterséges fény, mégsincs teljesen sötét. Azaz, kivéve az ütemesen felvillanó világítótorony fényét, messze-messze a Galijola szigeten. (Erről a szigetről még lesz szó.) Biztosan a Hold világít. Keresem az égen, magasan de nincs sehol. Aztán egyszercsak meglelem: majdnem a tengerbe vész, annyira alacsonyan van és vörösen világít. Hát ilyet még sohasem láttam! Vérhold, mondanák a spiri megszállottak. Nekem csak egy természeti jelenség, de annak nagyon érdekes. Vöröses ezüsthíd húzódik végig a felszínen. Még mindig szélcsend. Ez a nyugalom fantasztikus.

Visszabújok a sátorba, még sokáig nem tudok elaludni. Eszembe jut a mocsár mögöttünk. Mi van, ha valamilyen mérgező gáz tör fel belőle éjszakánként és reggelre mindannyian holtak leszünk? Talán metán? Annak éreznénk a szagát. Vagy szénmonoxid? Azt nem lehet érezni. Pár vegyületet még végigsorolok magamban, aztán hagyom a fenébe az aggodalmakat. Ha ez a sorsunk, akkor itt pusztulunk, oszt kész!

Reggel 6 felé ébred a társaság. Csendes minden. Sehol senki, kivéve a katamaránt az öbölben, de azon még alszanak. Kellemesen hűs a levegő a parton. Messzelátómmal keresem a Galijola szigeten a világítótornyot. Meg is találom. Hát ez jó messze van! Mai napra volt egy ilyen kósza gondolat, hogy ki kellene evezni a világítótoronyig, majd onnan a Cape Osor fokig vissza. Csakhogy ez egy 24 km-es kitérő lenne, nem is szólva arról, hogy végig nyílt tengeren. Bármi közbejön, nincs lehetőség partot érni gyorsan. Másik, ami ellene szól, az a hajók súlya. Tele vannak felszereléssel, szenvedős lenne ezt most bevállalni. Arra az elhatározásra jutunk, hogy ez a kitérő most értelmetlen és túl kockázatos lenne. Belenyugszom a döntésbe, holott már évek óta tervezem ezt a túrát. Vonz a nyílt tenger kihívása, nem is a sziget maga. Sebaj, ennek egy teljesen külön túrát fogok szánni, üres hajóval.

Elvégezzük a reggeli szokásos teendőket, majd negyed 9 felé komótosan elindulunk. Ma Osorba kell eljutni, ez a fő csapás iránya, csak 13 km, elvileg 2 óra, ha nem állunk meg sehol. Zeca szigetről Cape Osor felé kell hajózni, a fokot elérve pedig balra, Losinj partjainál evezünk pár kilométert. Zeca nem is olyan kicsi, mint ahogyan a térkép alapján gondolja az ember. Két km-t kell eveznünk, mire elérjük a sziget végét. A part végig sziklás, kikötésre alkalmatlan. Tegnap hiába jöttünk volna tovább, nem találtunk volna egyáltalán táborhelyet.

 

Zeca sziget végén a világítótorony

Elhagyjuk a szigetet

Az átkelés a nyílt vízen Cape Osorig símán ment, annak ellenére, hogy a szél megerősödött és a hullámok is nagyok voltak. Gyakorlatilag 1 óra alatt teljesítettük a távot. Irányzéknak Losinj legmagasabb hegyét használtuk. Tavaly Gáborral jártunk ezen a helyen, így ismerős volt minden.

 

Cape Osor - A Losinj sziget legészakibb pontja. Tud viharos lenni, most éppen nyugodt.

A fokot elérve balra kanyarodunk, és Losinj partja mentén evezünk. Keresünk egy pihenésre alkalmas helyet, de egyenlőre nem találunk ilyet. Viszont egy sziklás, barlangos partnál megállunk, kiszállni a hajóból nem ajánlatos, mindenütt csak sziklák. Végül úgy döntünk, hogy nem pihenünk meg, hiszen innen már csak 4 km van hátra. A víz teljesen lecsendesedik, szinte tükör sima. Geri megjegyzi, hogy harmadik napja evezünk, de nem is láttunk delfineket. Hihetetlen, de ahogy ezt kimondta, már fel is kiált, hogy balra mintha uszonyokat látott volna. És valóban, tényleg feltűnik két uszony egy pillanatra. Ezek kétségkívül delfinek. Megállunk, erősen kémlelünk abba az irányba, de többé nem tűnnek fel az uszonyok. Ennyi volt a delfin nézegető. Azért ez elgondolkodtató, hogy a gondolatok és a történések hogyan függenek ilyen módon össze. A feleségem – és általában a nők - szokta megérezni így a dolgokat. Geriben erős a női megérzés? 😁

 

Losinj hegyei. Errefelé láttuk a delfint.

11 óra felé érjük el Osor városát, a Camping Bijar strandján kötünk ki. Egy fürdőző sincs a strandon, a tenger azért még nem annyira meleg. Hajóinknak találunk egy árnyékos helyet, néhány fa egészen a víz fölé nyúlik. A strand rövid is és keskeny is. Mellette van a csónak kikötő. Nem ez a fő strandja a kempingnek. A vizes holmikat kiteregetjük a sziklákra.

A Bijar kemping egyik strandja. Kikötéshez tökéletes.

A fiúknak beígérek egy korsó sört, én fizetem ezt a kört. Felbattyogunk a meredek lépcsőkön a bárba. Csak üveges sör van, mert ma nyitották meg a szezont, a készlet még nincs teljesen feltöltve. Ez kisebb elégedetlenséget okoz a társaságban. Durcásan, de megisszuk az üveges Ozujsko söröket. Ha már itt vagyunk a kempingben, akkor érdemes tusolni egyet. Soha nem tudhatja az ember, hogy mikor jut legközelebb fürdővízhez. Dél körül indulunk el városnézésre. Osor esetében ez nem lesz hosszú – a város nem egy metropolisz, de legalább öreg. Már a rómaiak is lakták, ők ásták ki a csatornát, két szigetet alkotva meg ezzel. A kempingből kb. 10 perc sétával érjük el a templomteret. Innen nem messze van a népszerű pizzéria, az Orfej. Jelenleg minden asztal foglalt, így tovább kell állnunk.

 

A város széli úton megyünk az étterem felé. Távolban a Zeca sziget, innen indultunk.

Javaslom a Konoba Bonifacic éttermet a srácoknak, itt tavaly jót ettünk Gáborral. Nincsenek túl sokan az étteremben, az árak sajnos kicsit drágák, ezért csak sörözünk. Innen visszamegyünk az Orfejbe pizzát enni. Szívesen ajánlom ezt a pizzériát mindenkinek. Én már többször ettem it pizzát, sohasem csalódtam és az árak is tűrhetőek. Ebéd után a kempingben sziesztázunk egyet. Geri nagyon szeretne maradni egész dálután, sőt éjszakára is, neki már nincs kedve ma evezgetni. Meg is értem, hiszen ez a kemping nagyon barátságos.

 

A kemping ebben az öbölben van.

A terv szerint azonban a mai napon el kell érnünk Cres Déli részét, csak így teljesíthetjük az egy hetes túrát. Az egyes szabály lép életbe: ha lehet menni, akkor menni kell. Délután fél 6 felé tovább indulunk. A Nap már nem tűz olyan erősen, szél gyakorlatilag nincs. Ma még csak 13 km-t jöttünk, tehát erőnk is van bőven. Újra kajakokba szállunk, kifutunk az öböl vizére, ahonnan egy bal kanyarral beérkezünk a Crest Losinjtól elválasztó csatornára. A csatorna talán 100 m hosszú, pillanatok alatt át lehet kelni rajta. A hidat naponta kétszer nyitják ki, hogy a hajók át tudjanak kelni rajta. Kajakosok átférnek a híd alatt.

 

A csatorna Cres és Losinj között. Nem hosszú.

 

A csatorna után még visszafordulok egy fotó erejéig.

A túloldalon egy zárt öbölbe jutunk, ami lassan szélesedik majd ki. Jobbról Losinj szigetének hegyvonulata kékellik. Ebből a perspektívából még nem láttam, de el kell ismernem, hogy lenyűgöző. Mivel a tenger szinte tükör sima, ezért nem követjük a part vonalát, hanem jó távol a parttól lapátolunk.

 

Losinj látképe. 

 Hat km megtétele után állunk meg pihenni egy szép öblöcskében. Folytatjuk utunkat mostantól már a part mentén. Erre már nincsenek hegyek, legfeljebb 10-20 m magas lehet a szárazföld. Mondhatnám, hogy unalmas, de azért ez túlzás lenne. A partvonal változatossága bőven kompenzálja a szárazföld egyhangúságát. A sziget vége felé a tenger is sekély vizűvé válik, egyre több helyen állnak ki sziklák a fenékről. Vagy alattomosan a felszín alatt bújnak meg, nagyon kell figyelni, nehogy egy ilyen csipkés sziklára ráfusson a hajó. Jobb lesz beljebb menni egy kicsit.

 

Cres Déli pontja a világítótoronnyal. Háttérben a Velebit hegység.

Cres déli része már szinte teljesen lapos. Ennek köszönhetően, feltűnik a Velebit hegység a távolban. Szeretem a Velebitet. Horvátország ikonikus hegysége, sok monda fűződik hozzá. Opatijából is gyakran látom, tiszta időben. A sziget legdélibb csücskén áll egy világítótorony. Ezt megkerüljük és innentől már Kelet, Észak-Keletnek evezünk. Hamarosan megérkezünk a hosszú öbölbe, ahol a Baldarin kemping található.

A kemping strandján kötjük ki hajóinkat. Már sötétedik, senki sincs a strandon. A recepcióba megyünk a szállásunkat intézni. A recepciós első kérdése, hogy a „nudist” vagy „textil” részre szeretnénk sátrat verni? Szinte egyszerre vágjuk rá: textil. Egy éjszakát fogunk itt tölteni, holnap reggel úgyis korán elhúzzuk a csíkot. Elfogadjuk a felkínált parcellát, kicsit fentebb van a domboldalon, ezért előkerülnek a kajakszállító kiskocsik, azon húzzuk fel a hajókat. Sátrak felállítása már teljes sötétben történik. Mosakodásra marad még idő, azután eltesszük magunkat holnapra. A kemping már elcsendesedett, nekünk is pihennünk kell, így aztán bebújunk a sátrainkba. A telihold sejtelmesen fénylik át a ponyván keresztül.

<< Előző  -  Következő >>