Cres sziget kerülés 5.nap (2025.06.08)

Szokás szerint 6 óra felé kelünk fel. Csodaszép napos reggelünk van és szélcsend – eddig. Egy ember fürdőzik a vízben. Mi a francot keres ez itt ilyen kora reggeli órában!? Aztán észreveszem a kismotort a betonút végén, amivel jött. Század előtti vacak, amit már a nagyapjának is ki kellett volna dobnia. Kicsit meglepő, hogy valaki ilyen korai órában lejön egy ilyen Isten háta mögötti helyre fürdeni – egyedül. Persze ez egészséges dolog, követhetnénk a példáját. Emberünk hamarosan elviharzik a csettegőjével, iszonyatos füstöt okádva a kipufogóból, óriási hangorkán közepette. Mi eközben pakolgatjuk a holmijainkat a hajóba, majd eszünk pár falatot. Egészen megkedveltük ezt a helyet, pedig este elég barátságtalannak tűnt.

Reggeli készülédés Mali Bok beach-en. 

Part mentén indulunk Északnak. Egy távoli kiszögellés van előttünk 3-4 kilométerre. Egyenlőre azt kell elérnünk, akkor látunk majd távolabb. A kiszögellést fél órás evezéssel érjük el. Mikor megkerüljük igencsak furcsa látvány tárul elénk. A partvonal egy hatalmas jobbos körívet ír le, a legutolsó látható pont szinte teljesen visszakanyarodik, úgy néz ki, mintha egy óriási öböl lenne. A reggeli pára még nem szállt föl rendesen, az is nehezíti a látási viszonyokat.

Eltévedésünk szemléltető ábrája

A piros vonal szemlélteti, hogy az átjárót nem lehet látni, mert mögötte is van egy sziget – a Plavnik. Hiába néztem a Maps-et, nem ismertem fel a helyzetet. Utasítást kiadom, hogy márpedig a fekete vonalat követve kell megkerülni a fokot, ami saccra egy jó 8 km-es nyílt tengeri átkelés lesz. Bár, érzésem szerint valami nem stimmel. Sebaj, az idő szép, majdnem tükör vizünk van. Azért a mentőmellényt jó lesz felvenni. Három km megtétele után kezd kibontakozni egy világítótorony látképe, tőlünk balra, olyan mintha az öböl legbelső pontján lenne. Ennek így nincs értelme. Ekkor esik le a tantusz! Itt kell, hogy legyen az átjáró Cres és Plavnik sziget között. A fiúk is megállnak, addigra ők is kisakkozták, hogy valami nem stimmel az útirányunkkal. A francba! Jöttünk egy néhány kilométert fölöslegesen. Persze ennek jogi következményei nem maradhatnak el. A fiúk gyorsan kiszámolják, hogy az eddig is milliós kártérítési összeg mennyivel emelkedik, amiért fölöslegesen fárasztottam őket. Viccet félretéve, tényleg fontos, hogy a térképet sokkal tüzetesebben nézzem meg, ráadásul  akkor, ha érzem is, hogy nem stimmel teljesen a térkép és a valóság.

Kóvájgunk a nyílt tengeren

Irányt változtatunk, a világító torony felé. Ahogy közeledünk, egyre láthatóbb az a szirt is, ahol a torony van. Jobbról pedig ott az átjáró a két sziget között. Hurrá!

Végre elérjük a világítótornyot

A szirt mögött pedig ott lesz a pihenőhelyünk, Tarej beach. Kikötünk a beach-en. Még sehol senki. Ideje reggelizni. Találunk egy jó árnyékos helyet a fák alatt. Ideális reggelihez. Előkerül az utolsó darabka vaj! Meglepő, hogy ilyen sokáig bírta, pedig kapott rendesen meleget. Ha a hajó alján van, akkor ott a víz valamennyire hűti. Ugyanígy a trappista sajt és a kolbász. (Jó sok tartósító szer lehet bennük.) Jól elvagyunk ezen a helyen. Nem sietünk egyáltalán. Merag, már nem lehet messze.

Nekiindulunk és a Cres és Plavnik közötti szorosban evezünk. Az időjárás még mindig kiváló, nincs szél. Hanem a Nap egyre jobban tűz ránk pedig még csak 10 óra van. Mi lesz később? Feltűnik előttünk egy komphajó. Messze van. Balról a part magas, sárga sziklás. Jobbról Plavnik lakatlan szigete.

Cres és Plavnik közötti átjáróban

Ez a szoros nem hosszú, kb. 3 km, amit hamar magunk mögött hagyunk. A szoros végén találunk egy nagyon szép öblöt, persze itt ki kell szállnunk megnézni. Ez a Plaza Selezine. Geri úgy gondolja, hogy a déli pihenőnket tarthatnánk itt is. Tomival mi szeretnénk tovább menni Meragba, a kompkikötőbe, mert ott lehet kapni sört. Egyébként is, mindannyian híján vagyunk már az ivóvíznek, valahonnan szerezni kell. Azt is meg kell beszélnünk, hogy a mai napon meddig és hogyan megyünk. A „meddig”, az gyakorlatilag a terv szerint kell legyen, azaz Beli a cél. Beli falucska 17 km-re van innen légvonalban, kényelmes tempóban 3 óra alatt ott vagyunk. A „hogyan” pedig azt jelenti, hogy a két sziget közötti szorosnak a közepén megyünk, messze a partoktól, mert esélyes, hogy delfineket fogunk látni. Legalábbis azt beszélik az itteniek, hogy errefelé legalább 100 delfin él. Meglátjuk.

Üldögélünk az árnyékban - jobb híján

Jó fél órát töltünk el a beach-en az árnyékban üldögélve, azután tovább indulunk. Mindjárt egy nagy balkanyarral kezdünk. Itt van már nem messze Merag, a kompkikötő egy védett öbölben. Ide látszik a Krk oldali kikötő is, Valbiska. Teljesen jól megfigyelhető, amikor onnan elindul a komp. Most úgy látszik, hogy főidény van, mert amint beérkezik egy komp a kikötőbe a másik már azonnal indul is. Úgy gondolom, hogy ilyenkor nem tartják a menetrendet, sokkal sűrűbben fordulnak a járatok, amikor megtelik a hajó, már indul is. Éppen egy komphajó megy el mellettünk, először velünk egyirányba, majd amint beérkezik Meragba, indul is a másik visszafelé. Néhány utas a felső fedélzetről integet nekünk. A táj lenyűgöző. Ameddig a szem ellát (Beli és még azon túl) magas hegyvonulat húzódik, erdővel borítva. Itt most nem olyan meredek sziklás a part, amilyen tegnap volt, hanem a fával borított hegyoldal a tengerig ér. Egyszerűen csodás. Ez a szakasz a kedvencem. Változatos, üde növényzettel borított magas hegység.

Merag jellegzetes beomlott hegyoldala

Hamarosan beérkezünk a kompkikötőbe. Itt nem igazán lehet kikötni kishajóval, mindenesetre körülnézünk, hogy hátha. Nincs alkalmas part. De nincs ezzel gond, mert pár száz méterrel arrébb van a falu, ahol fel is tűnik egy plázs és egy szerény csónak kikötő. A csónak kikötő sólyán partra húzzuk a hajóinkat, majd felcipeljük az árnyékba. A falu kb. 10 házból áll. Bolt nem valószínű, hogy lesz. Első dolog viszont, hogy valami ital féleséget szerezzünk, ehhez vissza kell gyalogolnunk a komphoz. Ott láttunk egy jókora bár helyiséget, ott lesz minden. Átvedlünk „civil” ruházatba – úgy vágunk neki az egy km-es gyalogútnak a kompig. Az út felfelé kapaszkodik először, ami nem is baj, mert gyönyörű kilátást biztosít a tengerre. A hőség most már kezd kihívássá válni. Beérkezünk a komp kikötőbe, egyből a bárt célozzuk meg, ahol jelenleg elég sok ember tolong. Vannak itt magyarok is bőven. Vizet és sört veszünk, majd leülünk a teraszon iszogatni. Közbe bámuljuk az autókat, embereket, akik éppen a kompra szállnak föl. Olyanok vagyunk, mint három falusi öregember, akik a falu főterén iszogatnak és minden arra járó-kelőt megszólnak, de legalábbis cikiznek. Ez jó szórakozás. Miután kiürül a kikötő, elcsendesedik a bár is. Mi is visszamegyünk a hajóinkhoz és ki-ki keres magának egy jó fekvőhelyet az árnyékban. Jót alszunk.

Jócskán 3 óra után indulunk neki a délutáni etapnak. A forróság az elviselhetőség határát súrolja, nagyon le kell kenni magunkat, mindenféle Nap elleni eszközt be kell vetni. Elindulunk a sima vízen (szerencsénk van) de nem a part mentén, hanem jócskán távol a parttól. Elvileg delfinlesre megyünk. Viszont a hőség olyan mértékű, hogy ez a nyílt vízen tartózkodás erőst meggondolandó. A part mentén viszont már árnyék van egy vékony sávban. Tomi adja fel elsőnek, elindul a part felé. Gerivel követjük a példáját. Egyébként nem is baj, ha a part mellett megyünk, mert mindenféle érdekes természeti képződményt láthatunk. Kiérünk az árnyékos részre, újra a komfortzónába kerülünk. Delfinlesnek annyi, de első a biztonság.

Pihenő a rengeteg beach valamelyikén

Barlangok, türkiz víz, csodák mindenütt

A parton mindenféle szépséggel találkozunk: kicsi barlangok, szikla alakzatok, tengerből kiálló szikla obeliszkek, fehér kavicsos öblök, amikből erre rengeteg van. Az embernek kedve lenne mindenütt kikötni és egyet csobbanni. Némelyik olyan, hogy a part fölé fák nyúlnak be, mintegy sátrat képezve a kavicstenger fölé. Látunk meredek hegyoldalon álló kecskéket, csakúgy, mint tegnap.  Egy sziklafalból kinőtt fa ágán hatalmas barna színű keselyű üldögél. Ilyen közelről még nem láttunk ilyen madarat. Távolból, amikor a fejünk felett köröznek, kicsinek tűnnek, de most meglepődtem. Állítólag a szárnyaik fesztávja eléri a 3 méter is. A víz színe hol zöld, aztán türkiz, majd sötétkék. A színek ámulatba ejtenek még most is, pedig már 5. napja rójuk a tengert. Egyszer vagy kétszer állunk meg pihenni a délután során. Már messziről feltűnik a falu, ami történetesen a hegy tetejére épült.

Beli, igazi mesebeli falucska

Este 7-re érjük el Beli strandját. A hajókat kihúzzuk a kavicsos fövenyre, majd elindulunk felfedező útra. Itt kell lennie a „Brajdi” kempingnek a közelben. Itt is van, bár először úgy tűnt, hogy a városi szemétlerakót, de legalábbis a használtcikk piacot találtuk meg. Volt itt minden, nem akarom részletezni. Valószínűleg a tulaj birkalegelőnek is használja, mert tele van birkabogyókkal. A „recepció”-n ki van írva, hogy munkaidőn kívül érkezők, majd holnap jelentkezzenek be. Árak elég komolyak, ütik a Kovacine kemping árait. Ennyi pénzért nincs kedvem vérhast vagy egyéb fertőző betegséget kapni. Na, itt határozzuk el, hogy ma éjszaka a strandon alszunk. Csak egy szolgáltatást fogunk igénybe venni, a vizesblokk, csakúgy mint eddig csináltuk. Gyanítottam, hogy ez sem lesz nagy szám. Nem lett. Úttörő koromban (1970-es évek) a nyári táborban hasonló megoldások voltak, mint itt. Szuper, akkor ma a tengerben fürdök. Nekem az is jó. Mire totálisan kiábrándultunk ebből a helyből, meg is éheztünk. A strand melletti bár (ami színvonalban közel áll a kempinghez) pultosa aranyosan elmagyarázza, hogy fent a faluban találjuk a legjobb (és egyetlen) éttermet, ahol szeretettel várnak minket. Ez a kedvesség jólesik. Hiába puttó a hely, de ha az emberek melegszívűek, akkor mindjárt megszépülnek a dolgok.

A camping. Vannak kérdőjelek.

Felbaktatunk a legalább 20%-os emelkedőn a falu központjába, ahol tényleg ott a „Chill & Grill”  névre keresztelt étterem. A pincérek valóban kedvesek, udvariasak. Három „pivo”-val nyitjuk meg a mai vacsorát és természetesen a csevap sem maradhat el, amit közös tálban hoznak ki. Végén palacsinta. Az árak teljesen normálisak.

A horvát konyha alap pillére

Visszaballagunk a strandra és a sötétedés beállta előtt felállítjuk a sátrakat a kavicson. Ez a harmadik éjszaka, amit kavicsos parton töltünk el. Már egészen profik vagyunk ebben. Kicsit talán aggasztó, hogy a kemping helyett a parton éjszakázunk, de ez a helyi embereket úgy látszik nem zavarja. Hát ha nem, akkor jó éjszakát Beli!

 

<< Előző  -  Következő >>