Wachau eszenciája
Aggsbach Markt indulás. Marcival ma is együtt megyünk, elhatározzuk, hogy "langsam" azaz "no hurry", ezt a tájat ki kell élvezni . És persze a borokat is. Meg a borászatok atmoszféráját is. Az itteni szőlőművelő emberek világát is fel kell térképezni (ez most nem komoly). Egy km-rel lejjebb jobbra fenn a hegyen Aggstein várának romja. Valami rablólovag tulajdona volt, aki a kegyetlenségéről hírhedt (érdemes utánaolvasni a neten). Kizárt, hogy most felmegyünk oda. Tegnap kellett volna. Már egy kicsit sajnálom, hogy nem néztem meg tegnap. Hamarosan Willendorf mellett haladtunk el, ahol a Vénuszt találták. Ez is megér egy kis utánolvasást. A kis szobor nagyított változata ki van állítva a faluban valahol. Emiatt most nem kötünk ki. Ellenben a következő településen - Spitzben - a hegytetőn látunk egy várat, amelyet meg kell nézni. Széles homokos part fogad minket Spitzben. Szinte csábít, hogy kössünk ki. Hajókat könnyen feljebb húzzuk a lapos, homokos parton. Átöltözés városnézős ruhába, cipőbe. Irány a hajózási múzeum. Marci nagyon szeretné megnézni. Legalább egy kilométert kell gyalogolnunk a völgyben mire odaérünk. Mit ad Isten, még zárva, fél óra múlva nyit. Sebaj, innen indul egy túrista ösvény a várhoz, amit a Dunáról láttunk. Felkaptatunk az erdei ösvényen a Hinterhaus várromhoz. Marci bemegy szétnézni, én kint maradok inkább, a szőlőskertet tanulmányozom. Cselesek az osztrákok, öntözik a szőlőt. Lefotózom a technikát. Marci jó 20 percet lézeng a romvárban. Innen visszamegyünk a hajózási múzeumhoz. Kifizetjük a 7 Euro belépőt. Érdekes a kiállítás, persze annak aki érdeklődik eziránt. Gyorsan végigszaladok rajta. Marci sokkal tüzetesebben nézi át a gyűjteményt. A múzeumtól visszaslattyogunk a Stadtmitte-be. Sörözőt keresünk, de nagy szívfájdalmamra nincs semmi. Egy kávézót találunk, ahova be is ülünk, de itt sör nem kapható. Nincs mit tenni, akkor igyunk egy kávét. Jó fél órát töltünk a kávézóban.
Következő állomásunk Weissenkirchen. Itt is széles homokos strandon kötünk ki. Innen látszik egy tájház szerű épület, szerintem ez borászat lesz. Persze, hogy az. Beesünk Marcival az ajtón. A pultnál középkorú hölgy üdvözöl minket. Mondom, hogy Rizlinget szeretnék venni. Elbeszélgetek a hölggyel. A borászat a család tulajdonában van. Évente 25.000 palack bort termelnek. Ez nem egy nagy gazdaság. - És ez itt mind elfogy? - kérdem. - Persze, mind. - Külföldre is szállítanak belőle? - Nem, csak belföldön értékesítjük. Több bor fajtát is kóstolok. Marci egy Marillen saftot kér, mivel nem iszik alkoholt. Maradok továbbra is a Rizlingnél. Kein problem, mindjárt hozza is, becsomagolva. Alles gut, 11.50 Euro. Visszamegyünk a partra. Elrakom a bort az egyik hajórekeszbe. Ismét vízen vagyunk, folytatjuk az utat.
Innen 10 km még a táborhely. Azt lenyomjuk egyben. Útközben gyönyörű táj vesz körül. Minden hegyoldalban szőlőültetvények. Még a legmeredekebb részeken is szőlőtőkék sorakoznak. Ezeket már géppel lehetetlen művelni. Nagyon sok a kézimunka ebben. Az a bor árában mutatkozik is. A Wachau az osztrákoknak olyan, mint nekünk Tokaj. Hol lankás hegyoldal, hol meredek sziklafal övezi a folyót. A Nap erősen süt, jó lenne már fedezékbe vonulni. Egy széles jobb kanyar után feltűnik Dürnstein vára a hegytetőn. Mellettünk egy nagy szállodahajó csordogál lefelé. A Wachau régióban igencsak megszaporodtak a szállodahajók, ami nem csoda, hisz valóban ez a legszebb szakasza a Dunának. A vár alatt előbukkan a város is a bal parton. Nagyon szép temploma van. Itt csak csordogálunk, nem evezünk. Jó lenne bemenni egy kicsit a városba, de oly nagy a hőség, hogy ezt a kényelmetlenséget nem vállaljuk be.
Egy nagy bal kanyar következik. Kiérvén belőle már látszik Krems hídja. Mautern is itt lesz. Kényelmesen evezgetünk, a cél itt van hamarosan. A jobb oldalon meg is pillentom a TID zászlót. Itt a tábor. A mai szakasz volt a legrövidebb, mégis itt csináltam a legtöbb fotót. Háromra érünk a táborhoz. Innen a szokásos rutin feladatok. Szépen kibontogatom végre a bort, amit vettem. Riesling helyet Grüner Veltliner van a címkén. A francba, vagy átvert a nénje, vagy csak összekeverte az üvegeket. Mostmár mindegy, jó lesz ez is.
 |
| Kikötőhely Mauternben. A túloldal gyönyörű. |
Megjegyzések