66.TID 3.nap 2023-7-3 Inzell-Linz 48 km

július 03, 2023

Elég hideg éjszakánk volt. Hiába - szűk völgyben vagyunk, amit egy széles folyó tölt ki, nem csoda, hogy hűvös van és minden párával borított. Nem sietem el a reggeli rutin feladatokat. Eszem pár falat kenyeret egy kis májkrémmel. A sátor csurom víz, hagyom hogy szárítsa a reggeli napsugár. Már alig lézengünk néhányan a túratársak régen elindultak. Megfigyeltem, hogy általában a fiatalabbak indulnak később, arra számítva, hogy úgyis utolérik a társaságot - nekik még van bőven energiájuk. 9-re sikerül összerendeznem mindent, indulás a rámpáról. Gyönyörű napos időnek igérkezik. Mindkét oldalról hegyek vesznek körül.

Majdnem áll a folyó. Szél sem rebben. Az 1. erőmű 18 km-re lesz. Kényelmes tempóban lapátolom a tükörsíma vizet. Halványzöld színe van, uszadéknak nyoma sincs. Hiába - ez Ausztria. Mintha a Dunát is takarítaná egy felelős brigád. A hegyoldalakat sűrű erdő borítja. Határozottan tetszik ez a táj. A parton kerékpárosok haladnak el nagy sebességgel - legalább is hozzám képest. Egy uszály előz csak be az egész úton. Egyedül teszem meg a távot, se előttem, se utánam nem jönnek. Felbukkan az erőmű, éppen ideje, jó lesz egy kicsit kiszállnom a kajakból. A rámpa a balparton van. Meglehetősen közel az erőműhöz, már a "halálzónán" belül. Halálzónának neveztem el, mivel a parton egy halálfejes tábla jelöli, hogy életveszélyes megközelíteni a létesítményt. Ennek ellenére a kiszállóhely még a tábla után van.

Könnyű az átemelés. A folyó szintje az alvízen 10 méterrel lejjebb van. Rámpán ereszkedem le. Itt már többen vagyunk, ami azt jelenti, hogy utolértem a korábban indulókat. Elég lassú a víz folyása, ez meglepő, mivel az erőművek mögött általában gyors a folyás. Innen már nincsenek hegyek. Sík minden. "Civilizált" a táj. Települések, ipari negyedek váltják egymást. Nem nagyon vagyok oda az ilyenért.

A következő Kraftwerk (Staustufe Ottensheim) kb. 15 km evezés után állja utunkat. A bal oldalon van a rámpa. Most majd nem az erőmű mögött tesszük vízre a hajókat, hanem egy párhuzamos holtágba kell átvontatni a hajót. Itt van egy evezős pálya 2 km hosszon. A holtágból kievezve a főágba jutunk, ahol már rohan a víz, legalább 10 km/h-val lehet menni. Az órám szerint 14 km van hátra. Megint hegyekkel övezett a folyópart. Az utolsó 4 km-t már Linz belvárosában teszem meg. Tetszik ez a város, határozottan. A napsütés kezd elviselhetetlenné válni, kénytelen vagyok a Duna vizével hűteni a sapkámat. A táborhely a bal oldalon lesz, végre meglátom a TID háromszög alakú zászlaját a parton kifüggesztve. 48 km a vége. Nagyon fáradt vagyok.

Szép helyen vagyunk elszállásolva. Két híd között egy sport parkban. Felállítom a sátrat egy jó nagy fa alatt. Meleg vízben megfürdöm a helyi evezős klubban. Vajon miért van az, hogy itt is minden tiszta és működik? Minden szuper módon megszervezve. Van még egy órám a vacsoráig, be kell mennem a városba, valami innivalót szerezni, mert rettentően szomjazom. Nem messze találok egy Aldi-t. Hasonló a választék, mint itthon. Sör és üdítő a legszükségesebb, amire most szükségem van. Az áruház előtt iszom meg mindkettőt, bár gondolom, hogy alkoholt nem szabad ilyen helyen fogyasztani. Ez most a legkevésbé érdekel. A vacsora krumpli saláta rántotthússal és az elmaradhatatlan sör. Vacsi után egy zenekar vonul be a placcra. Slágereket játszanak, kiváló az énekesnő, a zenészek profik. Hangulat fokozódik, persze ez az ingyen sörnek is köszönhető. Nem sok kedvem van most a zenéhez, leginkább vízszintesben szeretnék elhelyezkedni. Csak távolról hallgatom a zenekar játékát. Üldögélek a sátram mellett úgy este 10-ig. Nem csinálok semmit, csak bámulom a Dunát, a hidakat, a túloldali épületeket, az embereket a partmenti sétányon. A város zaja lassan csendesedik. A Duna hangtalanul folyik tova, visszatükrözve a futurisztikus hidak fényeit.

Duplán kattints a képre a teljes képernyős nézethez.