2019.05.31 Izland 2.nap

Geysír - Flúdir - 23as út vége (Landmannalaugar) - Urridafoss - Seljalandsfoss

Korán ébredtünk, talán még 6 óra sem volt. Az első éjszakánkon vagyunk túl, ami meglehetősen hidegre sikerült. Mindegy, nem fáztunk. Ilcsi csinált egy-egy kávét, mialatt én a környéket egy kissé bejártam. Fölmentem a közeli hegyre körülnézni, mivel a környéken írtak néhány hőforrásról, amiben lehet dagonyázni. web: hotpoticeland.com. Föntről látszottak a hőforrások által kibocsájtott gőzök. Visszamenvén a kempingbe megittuk a kávékat, fogmosás, összepakolás. Indultunk a néhány kilóméterre lévő hőforráshoz, amit a térkép jelzett. Az út egyre szűkült, végül már aszfalt sem volt rajta, hanem az Izlandon megszokott földút következett.

A földutat nem abban az értelemben kell elképzelnünk, mint itthon. Itt a bazaltot megőrölik és azt szórják az útra. Az őrlemény néhol kisebb, néhol nagyobb darabokrara sikerül. A nagyobb őrlemény esetén már javasolt a 4x4 terepjáró használata. Az ilyen utak számozása előtt van egy F betű.

Megálltunk egy erdős helyen egy útmenti tisztáson (parkoló). Itt biztosan lesz valami! Most már gyalogosan vágtunk neki a földútnak. Mindkét oldalon fenyők határolták. Néhány perces séta után egy kisebb mező következett és megpillantottuk az egyik hőforrást. Nem volt nagy, olyan három emberes gödör, amiben a melegvíz tört a felszínre, majd csordogált tovább egy keskeny ér formájában. A gödör szélén hevenyészetten lerakott pallók vannak lerakva, amelyre ha ráülünk, a lábunk épp belelóg a vízbe. Nem volt kedvünk kipróbálni a fürdőzést, őszintén szólva nem erre gondoltunk.

Az erdő közepén van egy full extrás WC. Enni lehetne a padlóról, a csapból melegvíz folyik. Nem messze megtaláltuk a hőforrást, ami a melegvizet biztosította.

Találzunk egy szép kis kanyont, végigjártuk. Egyébként a fák ritkaság számba mennek Izlandon, úgyhogy ez egy különleges hely.

Itt fogyasztottuk el reggelinket a kirándulás után

Flúdirban bementünk egy fürdőbe. Mondtuk, hogy csak megnézni szeretnénk, nem akarunk fürdeni. Semmi akadálya nem volt ennek. Kedves népek az izlandiak.

Természetesen a fürdőt itt is termálvíz táplálja.

Tele van ilyen hévíz forrásokkal

Út a Landmannalaugar felé. 100 km-en kb. 2 autó jött szembe. Tankolni szeretnénk a semmi közepén, mivel a következő benzinkút 250 km-re van.

Véget ér az aszfaltos 32-es út, átmegy az F26-ba, de nem jelezte a Google map. Sétáltunk egyet.

Vissza a kocsihoz. Egy darabig ismét a 32-en hajtunk, csak most már az ellenkező irányba. A 26-os úton akarunk visszafelé menni, a kereszteződés után 300 m-rel azonban az aszfalt megszűnik és ismételten a göröngyös földút vár ránk. Na ebből nem kérek, köszönöm. Fordulás, és újra a 32-es. Sebaj, ugyanazt látjuk, csak egy másik szemszögből. Újból megállunk a Hekla vulkán hófödte csúcsát megcsodálni. A kemping székeket, asztalt kipakolom a kocsi mellé és eszegetünk egy keveset.

Tovább hajtunk a 30-as úton, egészen az 1-es út kereszteződéséig. Útközben felfigyelünk arra a jelenségre, hogy a táj kezd elhomályosodni. Talán valahol zivatar van és annak a párája tölti be a levegőt. Később azonban kitaláljuk, hogy ez nem pára, hanem porfelhő. Gigantikus méretű, amerre a szem ellát mindenütt homályba burkolózik a táj.

Az 1-es úton a forgalom már sűrűbb. Nem sokkal, hogy rátérünk erre az útra, látjuk az Urridafoss felé mutató táblát, letérünk a hozzá vezető földútra, kb. 1 km múlva már látjuk is a parkolót (nem fizetős). Az Urridafoss vízesés nem a legmagasabb, de kétség kívül a legbővizűbb egész Izlandon. Csodálatos és egyben félelmetes látni a lezúgó víztömeget. A Þjórsá folyó Izland leghosszabb folyója, 230 km hosszú. 

Kis kirándulást teszünk a folyó mentén a kijelölt útvonalon, fényképezünk és vissza a kocsihoz. A kocsiban nagyon kellemes az idő. Odakint fúj a szél.

Visszahajtunk az 1-es útra. Innentől már nincsen nagyon látnivaló (persze éppen lehetne a LAVA Centre  Hvolsvöllurban lavacentre.is) Tanakodunk, hogy megálljunk-e bevásárolni, mert a kenyerünk már fogyóban. Meg persze tankolni is kellene. Nem álltunk meg – amit később bántam is.

Du. 6 óra felé tűnt fel a szemünk előtt az út bal oldalán a Seljelandsfoss vízesés. A két nap során látott vízesések közül ez a legkarcsúbb, de legmagasabb. Mint egy menyasszonyi fátyol, úgy omlik le a meredek sziklafalról. Az Eyjafjalla vulkán tetején lévő gleccser (jökull) táplálja a vízesést – pontosabban vízeséseket, mert ugyanis több van a környéken. A parkoló kb. 1 km-re található az 1-es úttól. Parkolási díj: 1000 ISK. Kiszállunk a kocsiból, öltözködés, mert a szél igencsak erős. - Már megint egy vízesés! Mindegy, nézzük meg, ha már itt vagyunk! – hangulatban indulunk el a zuhatag felé. Közeledve a szél egyre nagyobb mennyiségű vízcseppet permetez ránk. A keletkező szivárvány kissé érdekesebbé teszi a látványt és kezdi feldobni az amúgy fásulni kezdő hangulatunkat. Bemegyünk a vízfüggöny mögé, ahogy a többi turista is teszi. Klassz! A permetet kapjuk rendesen. Elidőzünk, fényképezgetünk. Kifelé jövet elhatározzuk, hogy a többi, kisebb vízesést is megnézzük, főleg azért is mert egy szélesebb turista út vezet el előttük. Ez oda-vissza 2 km lehet, jó lesz még mára kirándulásnak.

 

Elsétálunk a Hamragardar kempingig, itt is szétnézünk egy kicsit majd elhatározzuk, hogy itt töltjük az éjszakát. Fa vagy egyéb menedék egyáltalán nincs, csak néhány bokor, sövény. Bejelentkezem, 1500 ISK/fő, teljesen elfogadható. Én visszamegyek a kocsiért a parkolóhoz, majd megállok a kempingben egy nagyjából szélvédett helyen egy patak mellett. Ekkor tűnik fel, hogy ezt a patakot is egy vízesés táplálja, de hogyan? Ezért nem tűnt fel elsőre, mert a zuhatag a sziklafal belsejében hullik alá. Ezt meg kell nézni! Ez már valami különleges! A patak kövein egyensúlyozva jutunk be a barlangszerű hasadékba, ahol kb. 20 m-t haladunk mire elérjük azt a kürtőt, amit a vízfolyás vájt magának. A látvány leírhatatlan. A víz fennségesen omlik le a szikla pereméről, zúdul alá, hogy a kürtő alján lévő sziklákon ezer vízcseppé szakadjon. A kürtő falát élénkzöld moha borítja, mely még látványosabbá színezi e pazar jelenséget. Legalább fél órát eltöltünk itt, kattogtatva a fényképeket, videókat. Nem lehet betelni a látvánnyal! Vízpermet vonja be ruhánkat, de ki törődik most ezzel. Csoda, csoda, csoda! Ez a Gljúfrabúi nevű vízesés, mely tán nem meri megmutatni a szépségét, ezért titokban, a háttérben megbújva éli fennséges világát.

Ilcsi vacsorát csinál a konyhában, ahová a többi kempinglakó is behúzódott a hideg és erős szél elől. Na meg persze az egész napos teendők után jól esik a meleg étel, porleves és zacskós gombás tészta a menü, amely ilyen körülmények között ízletesnek is mondható. Ilcsi félszemmel kifigyeli az amerikai házaspár által készülő ételt – pirított padlizsános, sajtos, paradicsomos, stb. tésztaféleség – és váltig állítja, hogy ezt otthon ő is el fogja készíteni. Sokan vagyunk a konyhában, ezért a recepción egy antik gyalupadot használunk asztalként. A levest a fém poharakból esszük, a tésztát szintén.

Fogmosás, bebújás az ágyba. Kocsink úgy áll, hogy fekve is rálátunk a sziklafalban megbúvó vízesésre. Kell ennél szebb látvány elalvás előtt? Csak bámuljuk, míg lassan elnyom bennünket az álom.

Következő nap