Sokáig aludtam, nem tudtam felkelni. Marci 6 óra felé még beköszönt, kérdezte, hogy megyek-e, de én még nem tudok felkelni, alszom tovább. Úgyis utolérem a csapatot, ha akarom. 7 óra körül mászom csak ki a sátorból. Rutin feladatok következnek, rövid reggelivel, amit tegnap Tullnban vettem. 8 orakor indulok el pontban a Marinából. 13 km múlva leszaz első gát, azt szerintem egyben le fogom nyomni. 13 km dög unalom táj következik. Persze ennek is megvan a maga szépsége, ha az ember nagyon keresi. Például az szép most, hogy a víz szinte tükörsíma a tegnapi hullámokkal ellentétben. Egyedül vagyok teljesen, sehol egy túratárs vagy csónak. Vasárnap van. Itt már meglehetősen széles a Duna. Nagyon lassan folyik, a gát érezteti hatását. Azon gondolkodom, hogy annak ellenére, hogy ez egy folyó, gyakorlatilag az út során majdnem végig állóvízben eveztünk. Ez a sok gát miatt van. Persze igazuk van az osztrákoknak, ki kell használni minden lehetőséget az ingyen energia előállításra. Privát véleményem, hogy nekünk is kellett volna egy, persze nem Nagymarosnál.
Jobb oldalon van az átemelési pont. Jóval az erőmű előtt, az még nem is látszik. Egy holtágba kell átemelni a hajót. Itt már több túratárssal is találkozom. Pihengetnek a rámpa körül. Nekem nem kell pihenő, elvagyok. Vízre rakom a kajakot, elindulok. Nagyon tetszik ez a holtág. A parttól kicsit messzebb szép nyaraló épületek vannak elszórva. Már hegyek is vannak. Az egyiken egy érdekes, talán szálloda, hatalmas terasza a szikla szakadék fölé nyúlik. Ez a hely valószínűleg a bécsi elit pihenőhelye. El kell ismerni, hogy valóban szép. Néhány fürdőző úszkál a holtág vizében. Egy km után kiérek a főágba, visszafordulok, hogy készítsek pár fotót a Kraftwerk-ről. Hatalmas építmény ez is.
Innentől kezdve már érdekesebb lesz a táj. Érezhető, hogy közel vagyunk már a fővároshoz. Strandok egymás után a parton, hol kavicsos, hol homokos. Mivel gyönyörű időnk van és ráadásul vasárnap, rengeteg ember van kint a strandokon. Egy nagy kanyarral a folyó Déli irányba fordul. A folyás sebessége is megnőtt az erőmű után, így lehet haladni rendesen. Elérem azt a pontot, ahol a Duna kettéválik. Az jobboldali ágban mintha egy gát állna keresztben, nem tartom valószínűnek, hogy erre kell mennem. Most egyedül vagyok, egyetlenegy kajakost sem látok, tehát most magamnak kell tájékozódnom. A főágban haladok tovább. A hidak szinte egymást érik, annyi van belőlük. A jobb parton hatalmas épület együttesek állnak. a jobb part a Donau Insel, itt gyakorlatilag alid van épület, a városlakók meghagyták az eredeti természetet. Ezen az oldalon inkább a naturistáké a part. Távolabb viszont Bécs üzleti negyede lehet (csak gondolom) felhőkarcolókkal van beépítve. Nem vagyok hasraesve a látványtól, inkább ipari környezet ez, semmint a császárváros. Amaz tőlünk jobbra lehet távolabb a Duna főágtól.
A hidak egymást érik szinte. Lassan elhagyom a város zaját. Mindkét partot fürkészem, vajon hova függesztették a TID zászlaját. Nagynehezen megtalálom a bal parton van kifüggesztve egy faágra. Itt van egy kis kavicsos partszakasz, itt kilehet kötni. Ez a Donau Insel. Úttalan utakon vonszolom a kajakot a tábor felé. Megdöbbentő, hogy a fővárosban van a legalja kinézetű tábor. Gyakorlatilag a gazzal borított mezőt jelölt ki számunkra a város, a Wienna Watersports Arena közelében. Olyan érzésem van, hogy mintha szégyenlenének minket túrázókat és ezért nem akarnak minket beengedni a városba. Találok egy félig árnyékos helyet, ahol a sátrat fel lehet állítani. Nem messze van egy evezős klub, oda be lehet menni tisztálkodni, toalettre. Rendbeteszem magam, majd elindulok felfedező útra. Annál is inkább, mert ma nem kapunk vacsorát. Újabb csalódás Bécsben. Átmegyek a Steinpornbrücke hídon, meglátom a Safari Lodge nevű éttermet a parton, beülök, sört és Wiener Schnitzelt rendelek. Sör van, de ez egy pizzéria, Schnitzel nincs. De talán a mellettünk lévő étteremben van, ha még be nem zárt. Mondom, akkor hozzanak nekem onnan, mit bánom én. A pincér nagyon készséges és elintézi nekem a rántotthúst. Hat óra is van már mire végzek. Visszaballagok a táborba. Este még beszélgetünk, elvagyunk. Mindenki fáradt úgy nézem. A mai 40 km és a hőség kimerítette az embereket. Kilenc felé nyugovóra térek, bár holnap pihenőnap, én viszont megyek tovább.
Duplán kattints a képekre a teljes képernyős nézethez.
 |
| Túra térképe: Tulln-Wien |
 |
| IndulásTullnból |
 |
| Jellegtelen táj (saját vélemény) |
 |
| Fák és víz - ezt kell szeretni |
 |
| Egy-egy szállodahajó látványa teszi érdekesebbé a túrázást |
 |
| Az átemelés előtt. A gát még nem látszik innen |
 |
| Az átemelés után egy kellemes üdülőövezet van itt. Végre már dombok is vannak. |
 |
| Nagyon szép hely ez a holtág. Tele van nyaraló éületekkel a part. |
 |
| Az átemelés után itt szállunk vízre, ebben a kellemes holtágban. |
 |
| A holtágból kiérve és visszatekintve az erőműre |
 |
| Haladok tovább. Bécs egyik toronyháza már látszik |
 |
| Bécs előtt sok strand van mindkét parton. |
 |
| Itt válik ketté a Duna. Bal oldali ágat egy gát választja le. Einlaufbauwerk. A jobb oldal a főág. |
 |
| Itt kikötök megpihenni. Nagyok a kavicsok itt a parton. |
 |
| A bal part közelében evezek, egyre több a szállodahajó. |
 |
| A Donau Inselt nem építik be, marad a természet. |
 |
| Ez nem szép. Végig ilyen lesz. |
 |
| Üzleti városnegyed |
Megjegyzések