Dolomitok túra 2014.06.21 - Punta Fiames 2240 m, Via ferrata Albino Strobel

június 21, 2014

Cél a P.ta Fiames 2240 m magasság. A focipálya fölül indultunk. A szaggatott vonal túrista ösvényt jelöl. A keresztes vonal a ferrata.

A szokásos reggeli elfogyasztása után összepakoltuk a felszerelést a via ferrátához. Egy közeli útvonal mellett döntöttünk, ami Cortinától nem messze északra van. A hely neve FIAMES. A Punta Fiamest (2240 m) fogjuk ma megmászni a Via Ferrata Strobel útvonalon. A térképen ez egy rövidke kis útvonalnak van feltüntetve, gondoltuk ez számunkra elegendő lesz így kezdésnek.

Kocsival közelítettük meg Fiames helyiséget, egy nagy sportpálya parkolójában álltunk meg. Felcsatoltuk a beülőket, a szükséges holmi a hátizsákba került. A szerdáról jól ismert kerékpár úton baktattunk egy pár percig mire ráleltünk az ösvényre amely a ferráta beszálló pontjához visz. Az ösvényen haladva egy kőomlásnál letévedtünk az útról, amely fél órás időkiesést okozott. Sebaj, végülis Tamás megtalálta az utat. Még jó fél óra kaptatás következett, elég meredek ösvényen, melyet törpefenyők szegélyeztek. Szokás szerint megizzadtam és észrevettem, hogy nem hoztam a szerencse sapkámat. Miki adott kölcsön egy fejkendőt. Halálfejek vannak rajta. Rossz ómen. 10:30 körül értünk fel a beszálló helyre. Izgatottak voltunk, hogy milyen lesz. Hát…

Kezdő magasság 1400 m.

Kezdetben ilyen keskeny ösvényen haladtunk a beszállási pontig.

De már innen is szép kilátás nyílik a Fiames folyó völgyére. Dobbiaco irányába.

Itt még nincs kötél, elvileg biztonságosan leküzdhető a terep.

Tériszonyosoknak nem ajánlott.

Itt érkezünk meg a "beszállás" pontra, azaz innen már függőleges a pálya.

Első lépések a vasalt úton

Mindkét kötél legyen beakasztva.

A focipálya, ahonnan indultunk.

Tamás mászik elöl, mert ő a legbátrabb.

Ez én volnék. A mosoly nem őszinte az arcomon.

Tamás fölért egy padkára.

Innen elég jól látszik, hogy mennyire függőleges

Miki és én.

Miki mosolya őszinte.

Itt egy kis pihenőt tartottunk. A következő szakasz teljesen függőleges, kiugró teraszokkal.

Másik csoport mászik előttünk, hagyjuk, hogy menjenek előre.

Itt fontolgattuk, hogy menjünk-e tovább, vagy forduljunk vissza.

Tamás vág neki elsőnek.

Leküzdve a függőleges falat, találtunk egy kiszögellést, ahol jól lehet fotózkodni.

A kép bal oldalán az Antelao.

Erről a pontról a Fiames völgy

Tamás nem tériszonyos

Miki sem tériszonyos

Megyünk tovább

Oda álltak ki a bátrak. Én nem mertem

Zsugorodik a focipálya

Ennek a függőlegesnek soha nem lesz vége?

Csak hogy ne unatkozzunk, egy párkányról indul a létra.

Ezen a ponton kétségbe vontam, hogy normálisak vagyunk-e

Pár lépésre a csúcstól

A csúcs. Punta Fiames 2240 m magasságban. Akár a Hunyadiak címere. Balra az Antelao, jobbra a Monte Pelmo. Mindkettő 3000-es. Mindkettő rajta van a megmászandó hegyek listáján.

Ez a madár nagyon jól érzi magát.

Miki a hős

Tamás a csúcson

Hollywood-i jelenet beállítás

Miki és én a csúcson

Ő a hibás! Ő volt az értelmi szerző.

Tamás határozottan jól érzi magát 2240 m magasan

Vajon van-e térerő?

Clint Eastwood-i mosoly

Na jó, még egy utolsó fotó(sorozat), aztán menjünk.

Tamás még pihizne egy kicsit.

"Itt vagyok honn, itt az én világom" (Igaz, hogy Petőfi pont az ellenkezőjére gondolt.)

14 órakor indultunk lefelé a csúcsról. Úgy döntöttem, hogy nem a via ferrátán kellene lemenni, hanem egy normál úton. Igaz, nagy kerülővel fogunk csak a kocsihoz visszaérni. Elindultunk a 202-es számú turista úton lefelé, amelyet természetesen hamarosan elveszítettünk a szemünk elől. Füves, puha talajon haladtunk lefelé, követtük a völgy vonalát. Hamarosan egy vízfolyás mederhez érkeztünk, mely tele volt hóval. Egy darabig ezen mentünk, amíg a lejtése be nem durvult, azaz már olyan meredek lett, hogy nem lehetne rajta lemenni, csak csúszni. Itt fordultunk vissza. Darabig bolyongtunk, míg meg nem találtuk a helyes ösvényt, amely természetesen egy hófolt által volt takarva, így szintén nagy volt az esély, hogy megint le fogunk térni róla.