Túrázások krónikája - földön, vízen

Reggel ötkor már talpon vagyok, a táborban is ébredeznek az emberek. A mai nap hiába pihenő, mégis sokan fenn vannak már, a belső óra dolgozik. Be kell állnom az autóval a várfalon belül, de még 6 óráig várok, hogy a kocsi zaja ne ébressze fel a netán még alvókat. Kipakolok mindent a kajakból, átrakom a kocsiba, a kajakot felkötözöm a tetőcsomagtartóra. Elbúcsúzom Gergőtől (szellemi és erkölcsi tanítómesteremtől) és mindazon emberektől, akiket rövid utazásom alatt ismertem meg és társaim voltak a kalandban. Azért mostmár örülök annak, hogy nem folytatom tovább az utazást. Ennyi elég is volt. A célomat elértem, láthattam a Kárpátok és a Duna találkozását, közvetlen közelről tapasztaltam meg ezt a világot, szépségével és nehézségével együtt. Többen kérdezik tőlem, hogy mit jelent az alcím: „A túra, amely majdnem megváltoztatta az életemet.” Valóban, ez a pár nap tényleg nagy hatással volt rám. Eddig éjt nappallá téve dolgoztam, a családomért, a karrierért, anyagi javakért. Mindenem...

Szinte mindenki egyidőben kel föl. Ma együtt kell indulnunk (elvileg) és együtt kell érkeznünk (szigorúan) a vízlépcső zsilipjének bejáratához 11:00-kor. Nincs kivétel, nem várhatunk senkire, az egész csapatnak egyszerre kell átkelnie. Harminc méter a szintkülönbség. Nem játék! A zsilipelés pedig nem olcsó mulatság. Mindannyian szinte egyszerre bontjuk sátrainkat, egyszerre reggelizünk, egyszerre tesszük vízre a hajóinkat. Geri és én a végére maradunk, tudjuk a távolságot, tudjuk a sebességünket, ergó ki lehet számítani az időszükségletet. Persze nem akarunk sietni, ezért nem húzzuk nagyon az időt a parton. Sátrat bontok, reggelizés, szükségletek elvégzése az út menti bozótban (a budi kritikán aluli). Kajakok vízen, belecsapunk a levesbe – ahogy mondani szokták. Orsovánál járunk. Már jártam itt két éve a városban. Ehhez nem találok jó netes hivatkozást, ezért itt most egy rövid összefoglaló: A mai Orsova a hetvenes években épült. Korábban a régi Duna-mederhez közelebb volt a te...

Ma különösen korán indulunk el. Még nem kelt fel a nap a hegyek mögül. Talán fél hat lehet. Egyedül csak Amundsen - időközben így neveztem el a norvég tagot, mert nem mondta meg a nevét – indult hamarabb, de ezt mindenki tudja, hogy mindig ő indul elsőnek. Nem tudjuk, hogy ez milyen okból kifolyólag volt szokás nála. A túlpart csak homályosan látszott. Kissé aggódtam a szél miatt, ugyanis innen a Duna szinte teljesen Északnak fordul, ami azt jelenti, hogy szembe szelünk lesz. Ezért is terveztük előző nap Gergővel a korai indulást. Mégegyszer végigcipeljük a hajóinkat az utcákon, a strandon keresztül a sólyáig, ahol tegnap kikötöttünk. Felhúzom a tegnap vásárolt kesztyűket, reménykedem, hogy jó szolgálatot tesznek. Búcsút mondok a szép kis településnek, belecsapunk evezőinkkel a tükörsíma vízbe, megkezdjük a mai 33 km-es szakaszt. Számomra ez a nap lesz a legizgalmasabb, ma fogunk áthaladni a Kazán szoroson. Alig várom, hogy meglássam. Egyenlőre azonban a Duna közepén evezünk, meg...

Dobra táborhely - Napfelkelte Korán kel a csapat, mint mindig. A pázsit tiszta víz, a tegnap esti, éjszakai esőnek köszönhetően. Gyors sátorbontás, szerény reggeli. A nap még nem bújt ki a hegyek mögül, de persze már világos van. Kimegyek a folyópartra fényképezni a napfölketét. A parton minden csupa sár. Néhány percet kell csak várnom a Napra. Elkészülnek a fotók, visszamegyek a táborba, Gergő is elkészült már. Levontatjuk a kajakokat a partra, beszállunk, elindulunk. Mai etap: 33 km. A víz most csendes, a pára fölszállt, de a felhők igen alacsonyan vannak. A Duna itt keletnek tart, de úgy 5 km után DK irányba fordul. Álmosan evezgetünk a folyó közepén. Beszélgetünk, nézzük a tájat. A kanyarnál a folyó közepén valami antik vár megmaradt fala áll ki a vízből. Később tudom csak meg, hogy ez a Drankó Erőd romja ( https://varak.hu/latnivalo/index/1511-Drenkova-Dranko-vara/ ). Körbejárjuk, megcsodáljuk azt a keveset, ami maradt b...

Mit ad Isten, reggel öt órakor talpon vagyunk, szinte mindenki felébredt már , az egész tábor felbolydult, ki sietősen tart a mosdók felé (apropó mosdók: ez is megérne eg y misét, de inkább hagyjuk), ki pedig álmosan révedezik a sátra előtt, látszik, hogy nem tudott még elszakadni teljesen az álomvilágtól. Sátrat bontok, mindent gondosan bepakolok a hajó megfelelő rekeszébe. Átöltözöm az evezős ruhámba, természetesen nem a tegnapiba, mert az még mindig vizes. Éjszaka nem tudott száradni, annyira párás volt a levegő. Amint menetkész vagyok, jöhet a reggelizés. Egy májpástétom két szelet kenyérrel, zöldpaprikával, rostos gyümölcslével. Nem sok, de nem is kívánok többet. Valahogy a kajálás nem érdekel. Gergővel elsütünk egy-két ízetlen tréfát és megállapodunk, hogy mostantól kezdve minden körülmények között együtt maradunk. Én sem megyek előre, nincs értelme a hajtásnak. Ez nem verseny, ez túra. Azért vagy itt, hogy élvezd, nem azért, hogy szenvedj. A legfrissebbek most eregetik vízr...