66.TID 1.nap 2023-7-1 Erlau-Passau 20 km

Tegnap kora délután érkeztem Erlauba, az első osztrák településre a Duna mentén. A magyar TID szervezés által bérelt busz hozott ki a hajómmal egyetemben, ami a busz után kötött utánfutóra (prikolica :-) ) volt felerősítve. Két sofőr is van a buszon, hogy tudják egymást váltani. Mindkettő - Józsi és Sanyi - a BKK buszvezetője 30 éves tapasztalattal. Ez a busz viszi holnap haza azokat a túrázókat, akik a német szakasz után befejezik az evezést. Befutnak - pontosabban beeveznek - a német szakasz túrázói, köztük a magyarok is. Közülük hatan nem jönnek tovább. A délután és az este nyugalomban telik.

Az éjszaka nem hideg. Reggelizem 2 vajas croissant, amit még tegnap vettem egy német áruházban. Gyomorégésem lesz tőle, csakúgy mint az itthoni péksüteményektől. Ez a téma is megérne egy külön blogbejegyzést. Ma pihenőnap van. A TID-en általában egy országhatáron, vagy egy fővárosban beiktatnak egy nap pihenőt a szervezők. Mit is csináljak a pihenőnapon? A táborban maradni nincs kedvem. Ha már evezni jöttem, akkor felevezek Passauba. 10 km lehet innen, vízen. A sodrás nem vészes, ez még evezhető fölfelé. Gyorsan összekapom magam, berakom a hajóba az egy napos túrához szükséges holmit és 9 felé elindulok kajakkal Passauba. Kicsit hűvös van. Sodrás nem vészes, kb. 4 km/h átlaggal tudok haladni felfelé. 2 óra múlva tűnik fel Passau városa, egy nagy ívű kanyar után. Lenyűgöző a látvány. Általában nem szoktak nagy érzelmeket kiváltani belőlem a városok látványa, de most egy őszinte WOW felkiáltás kiszakadt belőlem. Pontosan dél van. A harangok zúgnak, a katedrális tornyai monumentális méretükkel magasodnak a város és a folyók fölé. És a többi kisebb templom torony! Tiszta középkor! Ez elképesztő! Megérte eljönni ide. A vízről mindig más képet mutat egy város. Hajók tömkelege kering a szigetcsúcs körül. Kiránduló hajók, szállodahajók, teherszállító uszályok próbálják kikerülni egymást, miközben egyik folyóról a másikba akarnak átevickélni. Még 500 métert kellene megtennem, hogy elérjem az "Insel spitze" szigetcsúcsot.

Mellettem egyszerre három nagyhajó halad el. Akkora hullámokat keltenek, hogy kezdek egy kissé megijedni. Kihúzódom a bal parthoz, nehogy véletlenül "elcsapjon" egy nagyhajó. Most, hogy biztonságosabb helyen vagyok, észreveszem, hogy egyáltalán nem haladok felfelé. A sodrás megnőtt észrevétlenül. Próbálom minden erőmet befektetni, hogy legalább egy kicsit haladjak fölfelé. Nem megy, egy helyben állok. Oké, sebaj. Megpróbálom a másik parton. Ott az Inn folyó torkollik be a Dunába, hátha kisebb a sodrása. Keresztbe fordítom a kajakot, a túlpart irányába. Lentről egy hatalmas tolóhajó közeledik. Még átférek, gondolom. Erős evező csapásokkal küzdök az ár ellen, közben sodor lefelé a víz. Az uszály közeledik, még véletlenül sem csökkentené a sebességét. Remélem, hogy a kormányos fent van a hídon és figyel. Szerencsére sikerül eltűznöm az útjából. A jobb partot elérve csalódnom kell. Itt is szédületes a sodrás. A franc gondolta volna, hogy az Inn is ilyen gyors. Van még egy lehetőségem. Kimegyek a folyó közepére, hátha a két folyó határán olyan áramlatok vannak, amelyek kissé felfelé tolnak. A két folyó mezsgéjét könnyen fel lehet ismerni. Az Inn világos zöld, a Duna valamivel sötétebb. A gondolat utópia maradt. Itt sem lehet haladni. Kész! Feladom! Nem fogok eljutni Passauba a Dunán evezve. Abbahagyom az értelmetlen próbálkozást, sodortatom magam a vízzel, miközben bámulom ezt a nagyszerű várost. Lassan visszafordítom a kajak orrát folyásirányba. Most határozom el, hogy amint visszaérek Erlauba, buszra szállok és úgy jövök el ide.

Du. 1-re érek vissza a táborba. Lefelé csak egy órába telik az út. A busz csak 14:45-kor indul, rengeteg időm van. Jobb ötlet híján meglátogatom a tegnapi éttermet. Rendelek egy gombás húsos pfanne valamit + egy Almdudlert (Ez így együtt 18 Euro, teljesen baráti ár). Itt múlatom az időmet. Buszmegálló nincs messze az étteremtől. Busz pontosan érkezik. "Passau Bahnhof bitte" - mondom. A női sofőr megkérdi, hogy vissza is akarok-e jönni. Mondom, hogy persze. Akkor jobb, ha Tageskarte-t veszek, mert úgy olcsóbb lesz. "Natürlich", nem vagyok a jónak ellene. "Wieviel Yahre alt sind Sie?" Gyorsan kell gondolkodnom, vannak még mögöttem felszállók. 60 basszus, de hogy jön ez most ide??? "Gut, dann Senior. Eur 2.30 bitte" Hiába, öregszem és látszik is rajtam, de legalább megvan a jegy.

15 perc alatt bent vagyunk a városban. Első megálló Römerplatz. Itt még nem szállok le, de megjegyzem ezt a nevet, mert itt fogok felszállni visszafelé. Következő megálló jó messzire van, de ez még nem a főpályaudvar. Mindegy, leszállok. Jól tettem, itt van a belváros másik vége. Innen bandukolok visszafelé a Hauptstrasse-n. Kimondottan tetszik a város. Felkaptatok a meredek ösvényen a várba. Azután kisétálok a szigetcsúcsra. A Römerplatz közelében egy folyóparti sörözőben iszom egy sört 4.50 Eur. Este 6-kor busszal vissza 4.30 Euro. Most nem néz a sofőr seniornak. Sajnos most nem jutott sok időm erre a városra, de a hangulatát magammal viszem és biztos vagyok benne, hogy ide legalább még egyszer több napra visszajövök - nem egyedül - hogy kiélvezhessem a hangulatát.

Vacsora a táborban. Krumplisaláta és grill hús + sör. 10 Euro. Tábortűz. Fekvés 10-kor. Holnap indulás lefelé. Már csak 350 km van hátra és 9 nap. Lesz ami lesz.

Duplán kattints a képre a teljes képernyős nézethez.