2026.8.16. Dugi Otok túra - Egy jó kezdet

 

A mai túra térképe

Horvátország, Dugi Otok, Soline, Camp Mandarino kemping. Tegnap érkeztünk a 8 órás komppal, Zadarból. A tegnapi nap főleg pihenéssel, úszkálással telt el. Ma reggel 5 óra felé ébredek, a srácok még alszanak. Elkezdek halkan pakolgatni minden szükséges holmit a kajakba. Igyekszem csendben csinálni mindent. Átöltözöm a mai napi evezésnek megfelelő öltözetbe. Időközben a fiúk is felkelnek, komótosan pakolgatnak ők is. Reggelizünk, ki-ki a hozott ételeket eszegeti. Kicsit stresszes vagyok ilyenkor, minden a bepakoláson múlik. Ha valami itt marad a kocsiban, akkor az szívás, mégpedig elég komoly. Akár életbevágó is lehet egy felszerelés hiánya. De legalábbis a túra komfortját le tudja rontani, vagy a hangulatot. Ilyen például a spricó, amit sajna otthon hagytam. Helyette véletlenül egy beülő takarót raktam be, összekevertem a kettőt, mert kinézetre nagyon hasonlítanak. Ez most nem jó hír. Fogadjunk, hogy ezen a túrán egyszer nagyon nagy szükség lesz rá. Ez Murphy törvénye.

Nyolc órára minden felszerelés be van pakolva a kajakokba. Kocsikkal nem szabad bent maradni a kemping területén, azaz inkább nem lehet, mert egy fikarcnyi parkoló sincs a kempingben. Mindenki a saját parcelláján tartja a kocsiját. Az út mellett tudjuk hagyni a kocsijainkat. Szerencsére vannak olajfák az út mentén, ezek közé be tudunk állni. Sőt, mindketten hoztunk takaró ponyvát, hogy védjük a kocsikat a napsütés ellen. Egy hétig kell itt állnia az autónak, sokszor a 35 fokos melegben, én szeretek vigyázni a holmijaimra.

Vízen vagyunk végre. Ez a legjobb pillanat egy túra során, az első evezó hűzások. Kilenc óra lehet. Megkezdődhet a 2026 Dugi Otok túra. Kiérünk a kemping előtti kis öbölből és ÉNY-nak fordulunk. Előttünk egy még nagyobb öböl tárul ki. A víz csendes, jól lehet haladni. Vidámak vagyunk. Egy óra múlva elérkezünk a legészakibb ponthoz, ahol balra fordulunk. A tenger fenék nincs mélyen, a parttól száz méterre is símán le lehet látni az aljára. Általában tengeri fű borítja a feneket, minden egyes szál élesen kirajzolódik. A fűszálak sejtelmesen hajlonganak az áramlatok irányába. Ahol mészkő van, ott a víz hihetetlenül szép türkiz színben pompázik. Sőt, a hajóink árnyéka ott látszik a tenger fenekén. Ez egy érdekes fotó téma.

A kajak árnyéka a tengerfenéken

Annyira belefeledkezünk a tengerfenék csodálásába, hogy szinte el is felejtem, hogy első célpontunk – a Michele hajóroncs – itt kell legyen a közelben. Nem nehéz felfedezni, hogy hol is van, hiszen a roncs körül jónéhány hajó horgonyoz. A sziget északi csúcsától pár száz méterre van. Ahogy közeledünk, kivehetővé válik az egykori teherhajó rozsdás árbóca, amint az ég felé mered. Néhány perces evezéssel el is érjük a helyszínt. Sokan vannak a roncs körül, igazi turista színhely. Magyar hangokat is hallunk bőven. A hullámok itt már nagyobbak, a roncs sem nyújt igazán kényelmes kiszálló helyet. Tomi azért megpróbálkozik a kiszállással. Sikerül is neki, Geri fogja a hajóját. Tomi imádja a hajóroncsokat. Én is szívesen megnézném, de nekem nem fűlik a fogam ahhoz, hogy a rozsdás árbócba kapaszkodva szálljak ki a hajóból. Ha felsértem a bőrömet, talán el is fertőződhet, nem beszélve arról, hogy a vér esetleg odavonz egy és más ragadozó halakat. Kb. 400 m-re van egy apró sziget, Otok Veli Lagan. Végül is, onnan ide lehetne úszni. Nem is sokat gondolkodom a lehetőségen, vágjunk bele. Kievezek a partjára, felső ruházatot leveszem, úszószemüveg föl, s máris a vízben vagyok. A tenger egyáltalán nem mély, 4-5 m lehet, érdekes képződmények vannak a meder alján. Itt is tengeri fű van több helyen. A hullámok teljesen elviselhetőek még az úszáshoz. 10 perc alatt ott vagyok a roncsnál. Geri mérges rám, mert nem tudta, hogy hol vagyok, csak azt látta, hogy a hajóm kint van a szigeten, én meg sehol. Jól lecsesz, hogy felelőtlen vagyok, meg hősködésre semmi szükség. Teljesen igaza van, én is be lennék gazolva, ha szemelől veszíteném az egyik társunkat. Ebből két tanulságot vonok le: 1.Tengeri kajak túrákra érdemes vinni búváruszonyt, ha esetleg hosszabb távot kell úszni. Ebben az esetben is jó lett volna, ha gyorsabban odaérek. 2. Láthatóság szempontjából jó lenne egy úszóbólya, hogy akár a hajósok is lássák, hogy egy úszó van a vízben. A roncs búvárkodás egyébként nagyon klassz élmény. Ebben az esetben egy meglepően nagy hajóról van szó, a hossza lehet akár 50 méter is.  Bővebben olvashatsz róla a túra tervben.

Az elsüllyedt hajó roncsa (fotó a netről)

Roncs nézegetés után Tomival együtt úszunk ki a Veli Lagan szigetre, Geri kajakkal követ minket, húzza Tomi hajóját. Elrendezzük a ruházatunkat, iszunk, pár percet pihenünk. Innen a Veli Rat világító torony az újabb célpont. Nem lehet eltéveszteni, itt van látótávolságra.

Tíz perc alatt ott is vagyunk a Kargita Kemping strandján. Hajóinkat kihúzzuk a sziklás partra. Ez a kemping sajnos nem rendelkezik kavicsos vagy homokos parttal, mindenütt sziklák, nem egy „felhasználó barát”. Ennek ellenére tuti a teltház, nem csoda hiszen főszezon van. A partról kiválóan látszik az Adria legmagasabb világító tornya. Bővebben a túra tervezetben olvashatsz róla. Első dolog, hogy megkeressük a kempingben a boltot, mert vizet és sört kell vennünk. És enni is kellene egy falatot. Szerencsénkre van egy kisbolt, ahol mindent be tudunk szerezni. Az ivóvíz fontos, mert innentől kezdve nincs több bolt egészen Sali városáig (ami már a sziget másik oldalán van), csak néhány beach-en lehet majd vízhez jutni, persze éttermi áron. Kerítünk gyorsan három széket és a söröket kényelmesen megisszuk. A vizes palackokat visszük az útra. A csapat úgy dönt, hogy a világító torony tetejére nem megyünk föl, annyira nem érdekes, nem húzzuk vele az időt.

Veli Rat világító torony

Déli 12 óra felé indulunk tovább. Szimpla evezés, különösebb látnivalók nélkül, hacsak a kavicsos beach-ek sokaságát nem soroljuk ide. Bár ezek már nem nyújtanak számunkra akkora hurrá élményt. Viszont a Plaža Lopata elnyeri a tetszésünket. Mögötte ott a Sakarun beach, amit illene megnézni. Csak egy keskeny földnyelv választ el minket az öböltől. Felmerül a gondolat, hogy mi lenne, ha átvonszolnánk a hajókat ezen a kis földnyelven. Ezzel kb. 700 m evezést spórolnánk meg, ami ugye nem egy egetverő táv. Szóval vissza a hajókba és irány a Sakarun beach.

Sakarun beach (fotó a netről)

Ami arról nevezetes, hogy Horvátország egyik legnagyobb homokos partja türkizkék vízzel, gyerekbarát, mert lassan mélyül a víz. Szóval ideális családos nyaraláshoz. A marketing jól működik, mert a hely fullos. Hering-party. Az ellátásért két kalyiba formájú építmény felelős, ahol a sör 6! Euró (ráadásul nem is csapolt). A kiszolgálás is mellőz minden szívélyességet, de ez természetes a tömeg turista helyeken. A part valóban szép, persze akkor, amikor nincs itt ennyi ember. Tomival fürdünk egyet, bár én nem lelkesedem annyira. Sokkal jobban szeretem az elhagyatott helyeket. Majd egyszer visszajövök ide ősszel vagy június elején, olyankor csak a helyi lakosok szoktak lézengeni a még ilyen vonzó strandokon is. Úgy egy órát tölthetünk itt, azután tovább állunk, mert a mai táv felét tettük csak meg eddig és már 3 óra felé jár az idő.

Sakarun Beach. Az AI segítségével eltüntettem az embereket a vízből.

Nagyon befűtöttek a Napba. Persze most van az év legmelegebb időszaka. Egy órányit evezünk, amikor egy nagyon szép partszakasz tűnik fel. Fehér kavics, türkiz víz. Csak a szokásos, de ez itt meglehetősen nagy. És itt is sok ember van. Mivel egy órája jövünk már, megállunk pihenni. És ami még fontosabb, lehűteni magunkat a hűs vízben. Megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy az augusztus közepe talán nem a legalkalmasabb a tengeri túrázáshoz. A gondolatból elhatározás lesz: többet soha nem szervezünk túrát augusztusra. 1.Nincs kedvem megsülni a napon. 2.A tömeg gusztustalan. A hely neve Veli Žal plaža. Legalább fél órát áztatjuk magunkat a hűs vízben.

Veli Žal beach

Azt hittem, hogy itt már nem lesz beach bár. Mindenesetre végig botorkáltam a strandon és mit ad Isten: Egy eldugott bár rejtőzik a fák között. Hurrá! Kajálni fogunk. Mondom a srácoknak, hogy itt az alkalom egy jó csevapra. Nem kell kétszer mondanom. Be is megyünk szépen, meg is rendeljük a hatalmas adagokat, csevap lepinjában, ajvár, csapolt sör. Ennél szebb életet nem tudok most elképzelni. Sokáig üldögélünk ezen a kellemes helyen. Kelletlenül állunk föl, hogy visszamenjünk a hajókhoz, folytatni utunkat.

Már csak 6 km van hátra a mai napi távból. Ez egy órai evezés. És a végén ott a Golubinka barlang. Igen ám, de az idő igencsak elszaladt felettünk. Kezd kissé sötétedni, mire a barlanghoz érünk. Néhány hajó horgonyoz a közelben. Az egyikről megszólít egy fiatal srác, hogy akarunk-e sört. Hát hogyne! Ki ne akarna. A yacht mellé navigálunk, mind a hárman kapunk egy-egy doboz sört. A srácok Bajorországba valók, láthatóan nem szomjasak (így vezetik a yachtot?). Pár mondat után búcsút intünk egymásnak. 

Sör osztás az idilli naplementében. Túráinkhoz ezután ilyen kiséretet rendelünk.

Végre megtaláljuk a barlang nyílását. Egy keskeny vágat a sziklafalban. Befér egy kajak, de elég szűkösen. Mivel szürkület van már, úgy döntünk, hogy holnapra halasztjuk a látogatást. és a fürdést a Dragon’s Eye vízalatti barlangban. Mivel itt a mai végállomásunk – a Brbinjscica öbölben – ezért kievezünk a partra, kajakokat kihúzzuk és megindul a sátorhely keresés.

A Golubinka barlang szűk bejárata az esti fényekben. Alig lehet észrevenni.

Ez egy fontos mozzanat. Nem mindegy, hogy hol állítja fel az ember a sátrat, ez egy több tényezős dolog, nem részletezném. Geri például ma éjszaka nem sátorban fog aludni, hanem egymásba rakott műanyag napozó ágyakon, amelyek egy fához vannak kikötve. Ideális. Nem kell a sátorral bajlódni. Tomi is talál egy vízszintes helyet és én is. Sátrakat felállítjuk, cövekek helyett nagyobbacska kövekhez kötjük ki a köteleket. Mire végzünk a fekhelyek kialakításával szépen ránk is sötétedik. Hülyeség lenne még aludni, mikor olyan csodálatos az este. És itt az alkalom a csillagokat bámulni, mivel itt aztán a szórt fénynek semmi nyoma. Kilométerekre nincs itt emberi jelenlét, csak a natúr természet.

Brbinjscica öböl. Ide már majdnem sötétben érkeztünk

Mindhárman hanyatt fekszünk a kavicsos parton. A csillagok fokozatosan tűnnek fel egymás után, ahogy egyre sötétebbé válik az égbolt. Mire teljesen besötétedik csillagok milliói tűnnek fel. Csak bámuljuk őket és beszélgetünk. Megjelennek a Space-X műholdjai, egyenletes távolságban követik egymást. Majd egy hulló csillag suhan át a sötétségen. Majd további műholdak. Tíz óra felé a Tejút tökéletesen láthatóvá válik. Újabb hulló csillagok. Hát ilyen a földi Paradicsom. Ez a nap egy jó kezdet volt. Remélem, hogy az egész túránk ilyen lesz. Éjfél felé megyünk el aludni.

Következő >>