Reggel 5 óra felé hallom az első mocorgást, Geri a legfrissebb közülünk. Rögtön nekilát egy nutellás kenyérnek, - szokásához híven - ami tökéletes junkfood, ezt korábban meg is beszéltük. Tomi is előbújik a sátorból. Megkezdődik a szokásos procedúra, sátorbontás, elpakolás, reggelizés. Így ment ez minden túrán, ezután is így fog menni. Az autókkal beállunk a kikötő melletti fasor egy-egy fája alá, egy hétig most itt kell hagyni a kocsikat, nem állhatnak a tűző napon. Kicsit aggódnak a fiúk, hogy a fűre állunk. Megnyugtatom őket, hogy Horvátországban a legfontosabb, hogy az autód ne legyen útjába másoknak, ha ezt éppenséggel nem a leg-környezetbarátabb módon oldod meg, az sem számít. Ha meg éppenséggel valakinek a parkolóját elfoglalod, az felér egy súlyos testi sértéssel. Szóval a kocsikat sikerült elhelyezni a legjobb módon, így már nyugodtan ballagunk vissza a táborhelyre, ahol már csak a hajóink vannak összekészítve a túrához. Levontatjuk őket a partra, ami kb. 10 m kiskocsizást jel...
Megjegyzések