2020.08.26-30 Duna túra Esztergom - Mohács

Augusztus 23. Vasárnap délután 5 óra.

Komótosan vezetem a Volkswagent a Nadap – Lovasberény közötti erdei úton. Ma egész nap pihentem, elvégre vasárnap van. Viszont egy fagyi jól jönne most – gondoltam, s kocsival átugrok "Lóberénybe" a Hóman cukrászdába (ez a reklám helye). Tényleg finom a fagyi és változatos. Gondolataim a Kormány várható bejelentése körül forognak, miszerint szeptember elsejétől senki sehova, azaz a határok lezáródnak. Pedig imádok szeptemberben elmenni külföldre, az idő még jó, a tenger meleg, a magas hegyekben már teljesen leolvadt a hó, nincs turista tömeg, minden ideális egy nagyobb túrához, pihenéshez. Az idén a Nemzetközi Dunatúra (TID) német szakaszát szerettem volna megcsinálni, persze az is elmaradt a járvány miatt. Mint minden ☹. Maradni kell itthon, nincs mese. Az elkövetkező hét a nyár utolsó hete, valamit mégiscsak csinálni kellene.

Ekkor villan be az ötlet: Ha nem lehetett a német szakaszt megcsinálni, a magyart még mindig lehet. Azt szabad lesz, semmi nem tiltja, vírus ide vagy oda. Mekkora ötlet! Teljesen felvillanyoz a gondolat. Gyors fejszámolás: Komárom – Mohács kb. 300 km, 5 nap alatt 60 km/nap átlagot jelent, ez teljes mértékben teljesíthető.  Már csak társakat kell találnom, legalább egyet. Egy pillanatig sem kellett gondolkodnom azon, hogy ki legyen az a társ. Kocsival félrehúzódom egy szélesebb padkára, telefon máris a kézben, Gerit (azaz Sápi Gergő cimborámat) hívom.

- Szevasz Miki! – üdvözöl örömmel. Mi a pálya?

- Szia Geri! Van egy ötletem. Duna túra. TID magyar szakasz. Nem szervezett. Csak magán akció. Jövő héten lenne. Van kedved hozzá?

- Hogyne! – válaszolja Geri komoly hangon, gondolkodás nélkül. Mikor? Már holnap szeretnél indulni? Nem probléma.

Na, ezért is komálom ezt a fickót. Bármilyen túráról van szó, azonnal kapható rá. Ha például egy Kamcsatka félsziget túlélő túrát említettem volna, arra is ez lett volna a reakciója: Mikor indulnánk?

- Nem… Holnap az túl korai. Fel is kell készülni. Szerdára gondoltam, korán reggel. Vasárnapig az öt teljes nap. Azalatt meg lehetne csinálni. Kedd este lemennénk Komáromba, ott alhatnánk a vízitúra ponton.

- Rendben – mormogja Geri. Én megszervezem a szakasz hosszokat, a szállásokat.

És a társalgás így folyt, egyeztetve a részleteket addig, amíg oda nem értem a cukrászdához.

Később még további egyeztetések folytak közöttünk. Megegyeztünk a szerda reggeli indulásban Komáromból. A túra csak öt napos lesz, tehát vasárnap végeznünk kell, mert hétfőn már a munkahelyemen jelenésem van. Megszülettek a napi etapok, a szálláshelyek címei. Abban megegyeztünk, hogy szálláshely csak olyan lehet, ahol van rendes tusoló, de legalább mosdó. Vadkempingezés kizárva. Napi 65-70 km-t kell teljesítenünk, utána muszáj a fürdés és a rendes étkezés.

 

Augusztus 26. szerda délután 5 óra

Geri begördült a Suzukival a házunk elé Sukorón. Egy éve láttam utoljára. Megörültünk egymásnak. Cuccokat gyorsan átpakoltuk az én kocsimba, Geri kajakját is felkötöttük az én csomagtartómra. Ugyanaz a szerelés, mint tavaly a TID szerb szakaszon. Nem kell újra kitalálni semmit. A régi bevált dolgok jól működnek. Elindultunk. Feleségem Ilona most a sofőrünk, ő visz minket Esztergomba, majd hozza haza a kocsit.

Érkezés Esztergomba a Vízitúra pontra. Természetesen az zárva van. Dísznek készült. Gondnokot nem lehet előkeríteni. Szerencsére a strand mellette van. Gyönyörű zöld gyep fogad minket a strandon. Sátrakat pillanatok alatt fel kellett állítani, hogy még a szúnyogok ébredése előtt készen legyünk. 

A dunai szúnyog ellen semmi sem használ, csak a sátor. Ha felöltözöl, az sem elég. A zokni nem akadály nekik. A kezed, nyakad és arcod szabadon van, azt lepik el. Észre sem veszed ha már egy perce szívja a véredet. Olyan anyagot fecskendez beléd, amitől majd csak 10 perc múlva kezdesz viszketni.

Esteledik Komáromban a strandon. Minden elrendezve, Vacsora elfogyasztva. várakozással tekintünk a holnapi indulásra. Tervezgetjük a szálláshelyeket. Gerivel késő éjszakáig beszélgetünk, egy éve nem láttuk egymást, van sok mondanivaló.

A Dunapartról így látszik az új komáromi híd. Állítólag Lőrinc cége építette. Teljesen mindegy, nekem tetszik. Középen van egyetlen pilon, ferdén behajlik a híd hosszanti tengelyéig. Szerintem klassz megoldás. 

2020.08.27. Esztergom - Leányfalu 95 km

Az indulás pillanatai. Ekkor még úgy tudtam, hogy a mai etap csak 60 km lesz.

Első pihenőnk színhelye. Úgy határoztunk, hogy óránként fogunk tartani pihenőket. Elvégre nem hajt minket a tatár.

A szlovák oldalon kötöttünk ki, csakazértis. 

Esztergom előtti pihenő. Itt azért már kezdtem fáradni. Úgy volt, hogy Vác környékén kötünk ki. Geri ott nézett ki egy helyet.

Jól néz ki a bazilika a víz felől.

A szigetcsúcsnál meggondoltuk magunkat, ezért a szentendrei ágba soroltunk be. Innen már csak röpke 16 km Leányfalu (kedvenc helyem). Nagyon fáradt voltam már. Az alkaromban kopogtak a csontok, minden egyes evező húzásnál. Kezdtem aggódni, hogy lesz-e kihatása ennek a további napokon. Dunabogdányban megálltunk még pihenni.

Este 9-re érkeztünk Leányfalura a Vadkacsa vízitelepre. Jó előre odaszóltam, hogy érkezünk. Már sötétedett, ezért a gondnok lejött a mólóra, értesítsen bennünket nehogy túlszaladjunk. Szerencsére jól ismerem a helyet.

Érkezés után itt kaptunk sátorhelyet. Sátor állítás, fürdés, egy kevés vacsora. Geri hosszasan elbeszélgetett az élet súlyos kérdéseiről egy másik túrázóval. Hogy a fenébe tudnak ennyit dumálni? Én totál készen voltam 95 km evezés után. Alkarom kegyetlenül fájt. Alig vártam, hogy lefeküdjek aludni. Szerencsére meleg volt az éjszaka.

2020.08.28. Leányfalu - Százhalombatta 

Reggel korán ébredünk. Valahogy a vízi ember nem szeret lustálkodni, úgy veszem észre másokon is. Reggeli étekért bementünk a közeli CBA-ba. Bőségesen reggeliztünk, mondhatnám, hogy királyi lakomát rendeztünk. Azután lebontottuk a sátrakat, bepakoltunk a hajókba.

Életemben most először eveztem át Budapesten keresztül. Nem nagy élmény. Nagy zaj van a megszokott csönd helyett. Persze a város látványa pazar.

Érkezés Százhalombattára. A Klub Sirály tulajdonosa maga is vízitúrázó, ezért soha nem kér szálláshelyért pénzt a vízitúrázóktól.

 A Klub Sirály nagyon hangulatos hely, ajánlom mindenkinek. Jól esett bedőlni a kényelmes fotelekbe és meginni egy pár sört. Geri még szunyókált is egyet hirtelenjében.

Az étterem mögött kaptunk helyet a sátraknak. Egy teniszpálya mellett.

A hely jó, csak a levegője pocsék. Az olajfinomító nem messze található, ontja magából a pakura szagát. Egész éjjel éreztem, engem bizony zavart.

2020.08.29 Százhalombatta - Bölcske

Valahol Adony alatt. 

Dunaföldvár. Egyik kedvenc helyem. A parton van egy jó étterem. Jól bekajáltunk. Gondoltuk, hogy Bölcskén már nem lesz lehetőségünk enni. Jól gondoltuk.

Délután 5 óra felé értünk Bölcskére. Föl kell evezni a mellékágban 500 m-t, ott van a vízitúra pont.

A parton van egy ivóvíz forrás. Ilyen jól még sohasem esett a vízivás. 

Az új vízitúra pont épülete. Sajnos akkor még nem volt átadva, így a mellette lévő horgász tanyán kellett megszállnunk. A horgásztanya vezetője jött ki személyesen, mindent használhattunk, nagyon kedves volt. Utólag is köszönjük neki a segítséget. 

2020.08.30 Bölcske - Baja

Paks alatt kb. 10 km-rel. Gyönyörű homokpadot találtunk. Csak a bögölylegyek voltak elviselhetetlenek. És nagyok! Közel van Paks. Biztos van egy kis sugárzás, amitől a böglyök ekkorára nőttek.

Csendélet

Csendélet

Dusnok, Lenes Csárda. A gulyásleves még sohasem esett ilyen jól.

Bajai part előtt

Befordulás a Sugovicára

2020.09.01 Baja - Mohács

Pihenő valahol Baja után

Homokpad

Dunafalva

Viking hajó Dunafalván

Fürdés a cél előtt.Kellemes strand volt ez, közvetlen Mohács fölött.

Feleségem már úton volt értünk, egy óra múlva már ott is volt. Felpakoltuk a kajakokat a Volkswagen tetejére és elindultunk hazafelé az M6-on. Hazaértünk Sukoróra. Geri átrakta a hajóját az ő kis Suzukijára és elindult hazafelé. Éjfélre haza is ért.

Mit is mondhatnék összegzésül? Ez a túra nem az ellazulásról, nem a természethez való közeledésről szólt. Nagyon kemény teljesítmény túrának indult és úgy is fejeződött be. Itt a kilómétereken volt a hangsúly. Mit bír az ember? Mennyit tud kihozni magából? Hol van a tűréshatár? Én legalábbis sokszor éreztem ezt. (Gerin nem nagyon vettem észre semmi ilyesmit. Nagyon bírja. De hogyan csinálja?) Ami leginkább tetszett, az nem is maga a víz és természet, hanem azok az emberek, akikkel útközben találkoztunk. Az a segítő készség, az a csodálat ami körül vett minket - ez volt az igazi szívmelengető.