Túrázások krónikája - földön, vízen

Reggel 5-kor ébredtem. Mint a villám, úgy másztam ki a hálózsákból, ugrottam ki a kocsiból. Uram Jézus! Ezek már felkeltek és pakolásznak. Egyesek már a sátrat is lebontották, éppen a reggelijüket eszegetik. Geri is a kis kemping sámliján üldögélt és szerénynek mondható reggelijét készítette. Lóhalálában összerámoltam a cuccaimat, a kocsiból átpakoltam a szükséges dolgokat a hajóba. Mindent rendszereztem még egyszer, nehogy valami itt maradjon. Kutyafuttában bekaptam pár falatot reggeli gyanánt. A kocsival kihajtottam a kemping területéről és az étterem előtti parkolóban állítottam le egy fa alatt. Visszagyalogoltam a kempingbe, Geri már eltűnt, itt hagyott. Persze nem beszéltük meg, hogy együtt megyünk. A hajómat lecipeltem a partra, hatalmas terméskövekkel van kirakva, alig találtam megfelelő helyet a hajó vízre eresztésére. Térdig gázoltam a csúszós kövek közé, egyensúlyozva a 60 kg-os hajóval. Egy nagyobbacska kőre álltam, innen másztam be a kajakba. Végre vízen vagyok! Hatalmas...