Korán ébredtünk, mint mindig. Természetesen hideg volt az
éjszaka. Napsütéses reggelre virradt. Reggeli sült kacsa és kenyér. Átmegyünk Kaftafelbe,
ahol tegnap nem szálltunk meg, csak néhány km-re van. Leparkolom a kocsit, felkészülünk
a mai túrára. Mai tervezett adag 8 km.
Első állomás a Svartifoss vízesés. Neki indulunk a
széles turista útnak, enyhén, de folyamatosan emelkedik kb. 400 m magasságig.
Egy kanyon tűnik elő, melynek a szélén kanyarog az út. Fél óra múlva látjuk meg
a vízesést. Nem megyünk közel hozzá, mert lefelé kellene mennünk, utána meg
persze fölfelé, amit nem kívánunk momentán.
 |
| Svartifoss vízesés a távolban. Ekkorra már annyi vízesést láttunk, hogy úgy döntöttünk, nem megyünk le odáig. Legalább egy órás kerülő lett volna. Persze később már bántam, hogy nem mentünk közelebb. |
 |
| Netes kép! Svartifoss vízesés közelről. Azért ezt is érdemeslett volna megnézni. |
Innen a piros útvonalon folytattuk
az utunkat a gleccser felé. Inkább fennsík volt ez a táj. 1,5 óra gyaloglás után érjük el a
gleccsert. Nagyon baba! A magaslatról jól látunk mindent. Megpróbálok lemenni,
közel a gleccserhez, de az út hamarosan megszűnik és egy igen meredek hegyoldal
tetején találom magam. Innen vissza kell fordulni, nincs mese. Ilcsi eközben a
kilátóponton pihenőt tart. Én is visszatérek ide, és együtt gyönyörködünk a
látnivalókban.
 |
| A gleccserlagúna. Ez még nem olyan nagy, mint pl. a Jökulsarlón. Bár ez is olvad rendesen. Persze az összes gleccser a világon olvad |
 |
| Az ICELANDIC ásványvizet nagyon megkedveltük. Olyan az íze, mintha egy gleccsert csapolnának meg (csak viccelek). |
Fél óra pihenő után indulunk vissza a parkolóhoz, de egy másik
útvonalon. Ez a hegyoldalban halad, a gleccser így mindig a szemünk előtt van. Lassan
visszatérünk a parkolóhoz. Már dél is elmúlt, valahol ebédelni kellene. Úgy döntünk, hogy majd a következő megálláskor ebédelünk. Menjünk tovább visszafelé az 1-esen. Ilyen tájakon haladunk Chrysler ablakon keresztül fényképezve:
 |
| Kerestem a "csúcsforgalom" szót a magyar-izlandi szótárban, de nem találtam. Vajon ezek nem ismerik ezt a szót? Ugyan miért? |
 |
| Jurta formájú lávakúp. |
Ismerős tájak következnek. Az
elgörbült híd vasak, a széles gleccser, a nagy sziklás hegyek majd megérkezünk Kirkjubaejarklaustur-ba.
Itt tankolnunk kell, mert igencsak fogytán a benzin. Megint 10000 ISK-t fizetek,
amitől tele lesz a tank. Most már tényleg itt van az ebéd ideje, már van 3 óra
is. A nagy körforgalomnál megint egy scenic place tábla mutatja Kirkjugólf-ot.
Nézzük meg, és ebédeljünk ott! Talán 2 km-t haladunk, mikor feltűnik egy
parkoló, 2-3 kocsi áll benn. Ezt már megtanultuk, hogy ilyenkor látnivaló
következik. Már látjuk is! Egy gyönyörű kanyon, amelynek végéből egy fátyol
szerű vízesés zúg alá. Na, ez a legjobb hely egy ebédre! megállítom a kocsit,
kiszállunk, még öltözni sem kell nagyon, mert a hőmérséklet 15 fok. Találunk
egy szép kis asztalt padokkal – naná, hogy itt kajálunk. Megesszük a kacsa
utolsó maradékát is. Ezután elgyalogolunk a vízesés közelébe. Csodáljuk.
Jurassic park 4-et símán lehetne itt forgatni. fényképezgetünk, próbálunk
bejutni a kanyonba, de lehetetlen. Mindenütt magas falak határolják. Fél órát
töltünk el itt, majd vissza a kocsihoz.
 |
| Itt fogyott el a hazai koszt, a sült kacsamell. Azért bírta eddig, mert olyan volt, mintha végig hűtőben lett volna, ugyanis mindig 3-5 fok körül van a hőmérséklet. Nem lennék Izlandon hűtő dealer, felkopna az állam. |
 |
| Nekem rögtön a Jurassic park színhely ugrott be. Egy szomját oltó Stegosaurus például. Totál szembe napfény volt, sajna nem lehet jó képet csinálni. |
 |
| A kanyont megnéztem volna szívesen. Sehol nem találtam egy ösvényt, ahol fel lehetett volna jutni a kanyon szélére. |
Innen
már Vík irányába hajtok tovább. Átsuhanunk a láva folyás mezőn. Egyszer azért
megállunk, elolvassuk a tájékoztatót. Röviden: ennek a vulkánnak a kitörése
okozta a francia forradalmat. Ezt itt hosszú lenne elmagyarázni, ez egy külön
mise.
Víkben ismét bevásárlunk, nem nézelődünk. Elhagyjuk Víket, a Rejnisfjara
Beachet, Dirhólsey lyukas szikláját (amit most sem nézünk meg közelebbről). Megint elmegyünk a kajakozási lehetőség mellett, mert
már öt óra felé jár az idő, valószínűleg nincs már ott senki. Ilcsi már nagyon
szeretne fürdeni valami meleg vízben. Ezért megkeressük a 242-es számú utat,
amelynek végén ha megállunk és még beljebb megyünk a völgybe, ott lesz a fürdő.
Rátérek a 242-esre, ami hamarosan földúttá válik. Ezen
zötykölődünk még pár kilométert és megállunk a parkolóban. Nagykabátba bújunk,
mert hideg szél fúj. Magunkkal visszük a fürdőruhát, törölközőt, papucsot.
Szemből jön néhány ember, mindnél vizes fürdőruha, vagy törölköző. Jó helyen
járunk. Egyre beljebb haladunk a völgyben, ami inkább egy katlan. Jó kis
turista út vezet a fürdőhöz. 20 perc séta után érkezünk meg. Az épület siralmas
állapotban van, csakúgy, mint a medence. Nincs is nagyon gusztusom az épületben
átöltözni, de azért duzzogva megteszem. A medence vize épphogy meleg, de annál
inkább algás. Az alja úgy csúszik a sok algától, mint a jég. Két helyen
csordogál bele a meleg víz, ide csoportsítjuk magunkat. Vagy másfél órát ázunk
a vízben, a legnagyobb gondom az, hogyan megyek majd ki ebben a hidegben.
Biztosan szét fogok fagyni. Rászánjuk magunkat, amilyen gyorsan csak lehetséges
átöltözöm. Nem vészes a hideg sem. Elhagyjuk „álmaim fürdőjét”,
visszabotorkálunk a kocsihoz. Semmilyen megkönnyebbülést sem érzek, mint máskor
egy jó fürdő után. Inkább enyhe viszketést érzek a hátamon és a lábszáramon.
Határozottan NEM ajánlom senkinek ezt a fürdőt!
Húsz kilométerre vagyunk a Seljalandsfoss kempingtől. Ez egy
jól bevált hely, itt fogunk éjszakázni megint. Már tudjuk a járást, a patak
parton állunk meg újra. Vacsora, utána pihenés, alvás.
Megjegyzések