Túrázások krónikája - földön, vízen

Korán kivetett magából az "ágy" (értsd: hálózsák). Kellemes éjszaka után vagyunk. A mai nap pihenő. Rá is fér a csapatra, már 8 napja vagyunk a vízen. Ez egy TID-es hagyomány, hogy az ország fővárosát elérve egy pihenőnap jár a túrázóknak. Ennek kultúrális oka van, az aktuális ország rendezői ezen a napon általában egy fővárosnéző túrát rendeznek. Az én küldetésem azonban a mai nappal véget ér. Ezt a napot is evezéssel fogom tölteni, az osztrák Duna utolsó szakaszát fogom ma megtenni. Persze jó lenne megnézni Bécs városát, meg valószínű, hogy a szervezők tartogatnak meglepetést is. Azonban már szeretnék haza menni. Elég volt - egyenlőre.  Számomra a mai nap is ugyanaz lesz, mint az eddigiek. Összepakolás, reggeli, vízreszállás, evezés. Csak a vége lesz más. Kezdem is a sátorbontást, bepakolást a hajóba. Mikor elkészülök, eszem jónéhány falatot a hajóban fellelhető tartalékokból. Elbúcsúzom Marcitól és még néhány túratárstól, akik már felkeltek. Az osztrák szervezők még nem bú...

Sokáig aludtam, nem tudtam felkelni. Marci 6 óra felé még beköszönt, kérdezte, hogy megyek-e, de én még nem tudok felkelni, alszom tovább. Úgyis utolérem a csapatot, ha akarom. 7 óra körül mászom csak ki a sátorból. Rutin feladatok következnek, rövid reggelivel, amit tegnap Tullnban vettem. 8 orakor indulok el pontban a Marinából. 13 km múlva leszaz első gát, azt szerintem egyben le fogom nyomni. 13 km dög unalom táj következik. Persze ennek is megvan a maga szépsége, ha az ember nagyon keresi. Például az szép most, hogy a víz szinte tükörsíma a tegnapi hullámokkal ellentétben. Egyedül vagyok teljesen, sehol egy túratárs vagy csónak. Vasárnap van. Itt már meglehetősen széles a Duna. Nagyon lassan folyik, a gát érezteti hatását. Azon gondolkodom, hogy annak ellenére, hogy ez egy folyó, gyakorlatilag az út során majdnem végig állóvízben eveztünk. Ez a sok gát miatt van. Persze igazuk van az osztrákoknak, ki kell használni minden lehetőséget az ingyen energia előállításra. Privát vélemény...

Tegnap megbeszéltük Marcival, hogy a mai napon korán indulunk. Nagy lesz a meleg és 42 km van előttünk. Franc sem akar a kora délutáni hőségben a vízen lenni. Éppen ezért ma 5-kor kelünk. Mit mondjak - nehezemre esik, de hallom, hogy Marci motoszkál mellettem, tehát készülődik. Nem akarom, hogy rám várjon. A szokásos reggeli rutin dolgokat végrehajtjuk, majd kényelmesen megreggelizünk egy asztalnál a parkban. A szálláshelyünk egy partmenti nagy területen fekszik, hatalmas fákkal tűzdelve. Ideális szálláshely. Szemben Krems városa látható. 6:20-kor indulunk. Mautern a Wachau régió utolsó települése. Vége a gyönyöröknek. Innentől kezdve laposabb lesz a táj. A Nap már most szikrázóan tűz. Ideális a napozáshoz. Marci le is kapja a pólóját. Én maradok a szokásos fehér hosszúujjú sztrecs pólóban, nálam ez bevált az évek folyamán. Krems mellett haladunk el, a város a baloldalon fekszik. Jó lett volna tegnap megnézni, de már nem volt erőm városnézésre. A táj jellegtelen - lagalábbis a számomra...