Reggel 7-re már gyakorlatilag összepakoltunk mindent és a
szállást elhagytuk. A kikötőhöz megyünk, ahol a hajóink éjszakáztak egy háznak
a tövében. A városka lakói még alszanak. Eszünk néhány falatot. Geri bejelenti,
hogy ő marad itt, nem akar evezni. Még nem érzi teljesen százasnak magát. Ha visszaérünk a Kamp Mandarinóba, majd
kocsival lejövünk érte.
 |
| Napfelkelte Savar-ban |
Tomival 8 óra felé indulunk. A tenger nyugodt, valószínűleg
ma is kánikula lesz. Jól haladunk, a következő település Brbinj, ahová a komp
is befut Zadarból. Brbinj egy nagy öböl mélyén van, ezért ide nem megyünk be,
haladunk tovább. Hamarosan meg kell látnunk az első tengeralattjáró bunkert.
Figyeljük a partot, hogy mikor tűnik fel. Ezeket a bunkereket még Tito
építtette, gondolom, hogy orosz ajánlásra. Az első bunker egy félsziget szerű
nyúlvány tövében található. Ide nem megyünk be, mert legalább 1 km messze
vagyunk tőle, oda-vissza az már 2 km. Úgyis lesz mégegy, majd abba fogunk
bemenni. Megkerüljük a kis félszigetet és valóban, ott van a 2.bunker nyílása,
ahol jelenleg két vitorlás is vesztegel.
 |
| A bunker bejárata |
Szerencsére van hely a hajók mellett, így be tudunk surranni
mellettük. Az alagút kb. 100 m hosszú, 10 m magas. A vízmélység talán 5 m. Elmegyünk
a végéig, fordulás, vissza kifelé. Bent a falon néhány graffity, de amúgy semmi
különös. Az ember persze elgondolkodik, hogy vajon kik építhették ezt a
monstrumot, persze nem nehéz kitalálni, hogy nem írhattak ki tendert különböző
vállalkozásoknak, hanem a Goli Otok politikai foglyainak lelkes
hozzájárulásával épült. Tito egyébként az elég kemény diktátorok népes
családját szélesítette. Bár a mai napig is szinte minden horvát és szerb
településen van utca elnevezve róla. Tudtommal soha nem használták a bunkereket
a tengeralattjárók, mivel a Jugoszlávoknak soha nem volt ilyen.
 |
| A bunker belülről |
Kicsivel távolabb van még egy harmadik bunker is. Innen 2-3
km-re megérkezünk Bozava városkába. Beevezünk a hajókikötőbe és egészen
leghátul, a házak tövében kötünk ki. Cuki kis városka, tele öreg házakkal, régi
olasz hangulatot árasztva.
 |
| Bozava a Café bár teraszáról |
Keresünk egy Café bar-t, amiből természetesen több
is van a kikötőben. Iszunk egy sört, megveszem a komp jegyeket az mJadrolinija
app segítségével. Holnap 10 órás kompra nincsen jegy, viszont a reggel 6 órásra
van. Holnap korán kell kelnünk, de nem is baj, mert Tomi és Geri holnap 900
km-t fognak autózni. A sörözés után indulunk is tovább, nem sok időt töltünk
Bozavában. A hátszél megerősödik, ami most előny számunkra.
 |
| Az átjáró bal oldala már a szigetcsúcs |
A sziget É-i csücske kb 6 km-re van, amit egy óra alatt
símán megteszünk. A szél egyre erősebben fúj hátulról, ami azt jelenti, hogy ha
befordulunk a sziget végén lévő nagy öbölbe, ott már szembe fogjuk kapni. Ehhez
persze nem kell doktori diploma, hogy kikövetkeztesse az ember. Ahogy
sejtettük, úgy is lett. Befordulunk a sziget csúcsánál és az eddig előnyös szél
most hátránnyá válik. Brutális szembe szelünk van. A hullámok nem nagyok, mivel
mégiscsak egy öbölben vagyunk, de a szembe szél kegyetlen. Alig haladunk előre
valamit. A dologban az a kellemetlenség, hogy a kempingünk pontosan az öböl
túloldalán van. Vagy ezen az oldalon elmegyünk part mentén Soline városkáig és
onnan tovább a kempingig, vagy toronyiránt átvágunk az öblön. Ez utóbbit
választjuk. Negyed szélben evezünk, az átkelés jó 40 percet vesz igénybe.
Keményen kell fogni az evezőt, hogy ne tekerje ki a kezünkből a szél. A
francba! Az utolsó nap utolsó kilométereiért is meg kell küzdeni. Úgy látszik,
hogy az idei túránk ilyen. A Dugi Otok nem adja magát egykönnyen. Elérjük a
túlsó partot, a szél itt sem enyhül, csak akkor kerülünk szélárnyékba, amikor
befordulunk a Camp Mandarino teljesen zárt öblöcskéjébe. Még néhány evező
csapás és megérkezünk a túra kiinduló pontjára. Déli 12 óra van. Tomival kezet
rázunk, gondolatban megveregetjük saját vállunkat. Ez egy nagyon kemény és
tanulságos túra volt.
A recepción újra bejelentkezünk, csak a mai éjszakára.
Megkapjuk a parcellánkat, de a hajókat még nem hozzuk föl. Az első dolgunk,
hogy Gerit összeszedjük Savar-ban. A kocsikat épségben megtaláljuk az út
mentén, ahogy ott hagytuk öt nappal ezelőtt. Még a ponyvák is rajtuk maradtak.
Tomi kocsijával megyünk Geriért. Visszafelé az útról lenézve
sok helyen látszik a tenger. Csodálatos innen föntről a kilátás. Hihetetlen,
hogy mi ott lent evickéltünk a hatalmas tengeren. Jó húsz perc is eltelik mire
visszaérünk Savar-ba. Geri ott várt minket a kikötőben. A hajóját felkötöttük a
tető csomagtartóra, majd rögtön indulunk is vissza a kempingbe. Most már
beállunk a kocsikkal a parcellánkra. Hajókat felhozzuk a partról, elkezdünk
összepakolászni. Holnap reggel 4:30-kor kelés lesz, hogy elérjük a kompot. Este
6-ra foglalunk asztalt a kemping éttermében. Meg kell hagyni, hogy nagyon jó a
konyhája.
 |
| A Mandarino kemping éttermének teraszán |
Másnap reggel korán kelünk. Még mindenki alszik a kempingben 4:30-kor.
Ráadásul sötét van még. Így kell összepakolni a sátrainkat. 5:00-kor indulunk.
20 perc alatt érünk Brbinjbe, a komp kikötőbe. Nincs tele a reggeli komp.
Utasok is alig lézengenek a felső fedélzeten. Az időjárás szeles, borult.
Készítek egy utolsó szelfit a csapatról:
Viszlát Dugi Otok, viszlát Adria, viszlát srácok.
 |
| A túra emlékplakettje (matrica, levonó) |
<< Előző
Megjegyzések