Túrázások krónikája - földön, vízen

Éjjel 2 óra felé szükségét érzem, hogy kimenjek a sátorból. Csodálatos az éjszaka. Sehol egy mesterséges fény, mégsincs teljesen sötét. Azaz, kivéve az ütemesen felvillanó világítótorony fényét, messze-messze a Galijola szigeten. (Erről a szigetről még lesz szó.) Biztosan a Hold világít. Keresem az égen, magasan de nincs sehol. Aztán egyszercsak meglelem: majdnem a tengerbe vész, annyira alacsonyan van és vörösen világít. Hát ilyet még sohasem láttam! Vérhold, mondanák a spiri megszállottak. Nekem csak egy természeti jelenség, de annak nagyon érdekes. Vöröses ezüsthíd húzódik végig a felszínen. Még mindig szélcsend. Ez a nyugalom fantasztikus. Visszabújok a sátorba, még sokáig nem tudok elaludni. Eszembe jut a mocsár mögöttünk. Mi van, ha valamilyen mérgező gáz tör fel belőle éjszakánként és reggelre mindannyian holtak leszünk? Talán metán? Annak éreznénk a szagát. Vagy szénmonoxid? Azt nem lehet érezni. Pár vegyületet még végigsorolok magamban, aztán hagyom a fenébe az aggodalmakat. H...