Túrázások krónikája - földön, vízen

Reggel elég nagy szélre ébredünk. Beli strand előtt hullámzik a víz, de ez még teljesen rendben van, ilyenben már többször eveztünk. Összepakolunk, 8-kor indulás. Kiérünk a Beli kikötőjét védő sziklaszirt mögül, erős szél csap az arcunkba, a hullámok pedig olyan magasak, hogy néha nem látjuk egymást. Ennek fele sem tréfa! Ilyen hullámzásban még nem eveztünk. Meg lehet maradni a hajóban, de ez így szenvedős, azonkívül veszélyes lehet. Megállunk, tanakodunk vagy egy percig. Ez így nem fog menni. Vissza a partra! Megnézem a DHMZ oldalát. Narancssárga jelzés. Bura > 65 km/h gale. Hát erre nem számítottunk. Ma itt kell maradnunk Beliben. Szerencsére a part menti bár kinyitott. Rendelünk egy-egy sört, nap nyitásnak, beszélgetünk. A mai nap így fog telni. Délelőtt kitaláljuk, hogy ha már nem folytathatjuk a túrát, akkor legalább gyakoroljunk egy kicsit. Itt az adandó alkalom, hogy próbálgassuk az evezést nagy hullámokban, partot érést anélkül, hogy telemenjen vízzel a hajó, visszaszállást ...

Szokás szerint 6 óra felé kelünk fel. Csodaszép napos reggelünk van és szélcsend – eddig. Egy ember fürdőzik a vízben. Mi a francot keres ez itt ilyen kora reggeli órában!? Aztán észreveszem a kismotort a betonút végén, amivel jött. Század előtti vacak, amit már a nagyapjának is ki kellett volna dobnia. Kicsit meglepő, hogy valaki ilyen korai órában lejön egy ilyen Isten háta mögötti helyre fürdeni – egyedül. Persze ez egészséges dolog, követhetnénk a példáját. Emberünk hamarosan elviharzik a csettegőjével, iszonyatos füstöt okádva a kipufogóból, óriási hangorkán közepette. Mi eközben pakolgatjuk a holmijainkat a hajóba, majd eszünk pár falatot. Egészen megkedveltük ezt a helyet, pedig este elég barátságtalannak tűnt. Reggeli készülédés Mali Bok beach-en.  Part mentén indulunk Északnak. Egy távoli kiszögellés van előttünk 3-4 kilométerre. Egyenlőre azt kell elérnünk, akkor látunk majd távolabb. A kiszögellést fél órás evezéssel érjük el. Mikor megkerüljük igencsak furcsa látvány tá...

A reggel a kempingben virrad ránk. 5 órakor felkelek, kipihentem magam. Elmegyek a tusolóba (ennél vannak modernebbek is), tegnap este már nem volt kedvem tusolni. Ez a kemping nem egy megnyerő számomra, kissé szedett-vedettek az épületek, a kempingen belül magánterület is van!(?) Nem érzem a profizmust. Geri és Tomi is felkelnek, megint következik a szokásos rendezkedés, amit egyre inkább utálok. Milyen jó lenne, ha valaki ezeket elvégezné helyettünk! Nekünk csak evezgetni kellene, meg szórakozni. Előkerül Tomi elemózsiás zsákja. Oldalán egy meglehetősen nagy lyuk tátong. Hát, emmi? Még a Zeca szigeten, éjszaka rágta ki egy egér, vagy ilyesmi – mondja Tomi. „Hallottam éjszaka a motoszkálást a sátoron kívül – ott volt a zsák”. Belekajált a kolbászba a kisegér. Hihetetlen szaglása van az egereknek! Tanulság: az élelmet a hajón belül kell tárolni éjszakánként. A kempingben van egy elég nagy szupermarket, ott be tudunk vásárolni ivóvízből, ételből két napra is. Ma este szinte 100% a vadke...

Éjjel 2 óra felé szükségét érzem, hogy kimenjek a sátorból. Csodálatos az éjszaka. Sehol egy mesterséges fény, mégsincs teljesen sötét. Azaz, kivéve az ütemesen felvillanó világítótorony fényét, messze-messze a Galijola szigeten. (Erről a szigetről még lesz szó.) Biztosan a Hold világít. Keresem az égen, magasan de nincs sehol. Aztán egyszercsak meglelem: majdnem a tengerbe vész, annyira alacsonyan van és vörösen világít. Hát ilyet még sohasem láttam! Vérhold, mondanák a spiri megszállottak. Nekem csak egy természeti jelenség, de annak nagyon érdekes. Vöröses ezüsthíd húzódik végig a felszínen. Még mindig szélcsend. Ez a nyugalom fantasztikus. Visszabújok a sátorba, még sokáig nem tudok elaludni. Eszembe jut a mocsár mögöttünk. Mi van, ha valamilyen mérgező gáz tör fel belőle éjszakánként és reggelre mindannyian holtak leszünk? Talán metán? Annak éreznénk a szagát. Vagy szénmonoxid? Azt nem lehet érezni. Pár vegyületet még végigsorolok magamban, aztán hagyom a fenébe az aggodalmakat. H...