Túrázások krónikája - földön, vízen

Jól aludtam. Reggel 9-kor indulok, ekkorra már alig lézengünk néhányan a táborban. Vannak ismerőseim, de olyan akivel tudnék együtt menni, még nincs. A Vöest (osztrák "Dunaferr") mellett büdös van, a vasolvasztó füstje terjeng a folyó felett (2126 fkm). Pár kilométerrel lejjebb látom ám, hogy hatalmas dömperek hozzák a vasolvasztóból a salakot. Borítják ki egy meddőhányó domb oldalában. Hiába, a környezetvédelem itt sem tökéletes. Mentségükre legyen mondva, mivel a folyó kegyetlenül meg van szabályozva az nem fordulhat elő, hogy kiárad és magával sodorja a meddőhányó anyagát.  Kellemes a napsütés. Szél sem rebben. Megérkezem az 1. erőműhöz. Több túratárs várakozik a parton, ők zsilipelni fognak. Én az átemelést választom. Elindulok a kerékpárúton, hogy majd az erőmű után ismét vízre szálljak. Hű de sokat kell gyalogolni. Gyanús, hogy a bicikli út rákanyarodik a gátra és nem megy tovább ezen az oldalon. Na, most kell elővenni a tájékoztató füzetecskét. Francba, holtágba (Altar...