Túrázások krónikája - földön, vízen

  Menj föl a hegyre – súgta egy hang ma reggel, mikor még az ágyban ébredeztem. (A hang persze a nyughatatlan énem vol.t) Az időjárás is alkalmas, borult az égbolt, ma nem lesz 30 fok. Hajnalban esett az eső, lehűtve a felhevült földet. A célpont Veprinac, egy aranyos kis falu 500 m magasságban Opatija felett a hegyoldalban. Ősi kis település, egy középkori ékszerdoboz, amelyet még eleinte – az 1200-as években – szerzetesek alapítottak és laktak. Úgy tűnik szent hely ez, ha felmegyek ide, az úton mindig hálás hangulatba kerülök. Fent a templom előtt van egy feszület, itt mindig eltöltök pár percet, hálát adok a Megváltónak, hogy itt lehetek és persze sok minden másért. Út közben ezek a gondolatok jöttek, csak úgy maguktól, magam is meglepődtem, hogy ez most miért? Ha fel akarsz menni a hegyre, ne várj arra, hogy valaki felvisz. Azt neked kell végig csinálni. Ha le kell jönni a hegyről, ne várj arra, hogy valaki levisz. Ez is a te dolgod. Így van ez a hétköznapi életben is. Ne v...