Túrázások krónikája - földön, vízen

Aug.31. Szerda.  Refuge Les Mottets, Franciaország – Courmayeur, Olaszország (23 km) Reggel 5 óra. Teljesen sötét van az akolban. A szobatársak még szuszognak, alszanak, hortyognak. Emma, az angol lány mocorog a sarokban, szerintem már felébredt. Hamarosan kikászálódik az ágyából, kimegy, majd kb. negyed óra múlva visszajön, visszabújik a hálózsákjába. Nekem már nagyon kellene a toalettre mennem, de még várok. Fél 6 felé én megyek ki, le akarok tusolni. Este már nem volt hozzá kedvem, mert annyira fáradt voltam, hogy rázott a hideg. Telefonnal világítok. Keresem a törölközőmet a szárítókötélen, úgy emlékeztem, hogy tegnap kiterítettem. Nincs sehol. Talán valaki véletlenül elpakolta? Nagyon bosszús vagyok. Így nem tudok tusolni. Mindegy, kimegyek a mosdó épületbe, legalább fogat mosok. Kezd szagom lenni. Visszamegyek az akolba, turkálok a hátizsákomban, tiszta pólót keresek. Közben Emma is kijön a hálóteremből, pakolászik. Hamarosan indulni akar. Lukával megbeszélték, hogy innen egy...

  Aug.30. Kedd  Camping Le Pontet – Refuge Les Mottets (19 km) Reggel 5 óra felé felébredek, de nem tudok mit kezdeni, mivel odakint még sötét van, a sátrazók nagyrésze alszik még. Persze vannak olyanok, akik ma nagy útra készülnek, ők már halkan pakolgatnak. Az égbolt csupa csillag, mint rendesen szokott lenni ezen a vidéken. Megkeresem a Göncölt és az Oriont, gyakorlatilag ezt a kettőt ismerem. Nem mintha valamit is meg tudnék állapítani belőlük, csak mégis tudom, hogy megvannak. Nem úgy, mint a régi ember, ők könyvből nem tudtak olvasni, de a csillagokból igen. Elgondolkodom ezen, vajon mit lehet belőlük kiolvasni? Azt, hogy a mai utam sikeres lesz és kész! Hat óra felé már én is kikászálódom, bepakolok a hátizsákba, lebontom a sátrat, lerázom róla a vizet. Jelentős mennyiség tud rajta összegyűlni. Így vizesen rakom be a kis táskájába, nincs időm szárogatni, legfeljebb útközben majd valahol pihenés közben megszárítom. Hét óra. Lehet menni reggelizni. A pultnál megkérdik a...